Bakó Endre: "Magyarok Mózese, hajdúk édesatyja" (Bocskai-szabadságharc 400. évfordulója 4. Debrecen, 2004)

Emlékezés a fejedelemről és tetteiről

Deli Száva... Itt kellene valamit igazítani azon, amit a teremtés elrontott, uram... BOCSKAI: A fejüket tennéd a lábukhoz, ugye? Karddal igazítanád ki a teremtés hiábáját. LIPPAI: Nem arról beszélek, nagyuram. De bizonyosan mondom, nem lenne jó hatalmat adni ily semmirevaló hitványoknak csak azért, mert ágyas házban s nem viskóban jöttek a világra. Hiszen ha egyenlően megmosunk két apró porontyot, s egymás mellé fektetjük őket, vajon nagyságos uram, vagy akár a gyermek szülőanyja megmondja-e, melyikük a nemes és melyikük a pór gyermeke? Ugye, nem? Mert az isten egyen löknek teremtett bennünket, s ezt igen gyakran be is bizonyítja. Ezért irigyek ők reám. A különbség nem születik velünk, azt mindenki maga teremti meg magából. Kapaszkodjék odáig, ameddig az esze és karjának ereje engedi. De ne találkozzék ott fönt nálánál hitványabbal, aki orcájába röhög: hová, hová, avval a nagy igyekezettel, lám én már régen itt vagyok, s csak nem szuszogok bele... BOCSKAI: Van igazság az urak szavában, Balázs: te olykor már istennek hiszed magad... LIPPAI: Nagyságos uram tudja, hogy nem így van. BOCSKAI: Gyanakszom néha magam is. Lám, megint az úristen dolgába akarsz avatkozni, elfeledve, hogy az írás megmondja: van úr és van szolga. Mit akarsz már megint igazítani a teremtésen? LIPPAI: A teremtés bizonyosan helyénvaló, csak nem jól értjük, nagyuram. Épp azt magyarázom. Emlékezzék csak uram, miként ugrott nekem az a Csáky, miként tudott volna megölni akár foga harapásával is. Ordított, mocskolt. S miért merészelte? Mert csak paraszt vagyok, alja nép. Senki nem csodálkozott ezen, pedig mindenki jól tudta, milyen katona lehetek, ha onnan, az alja népből főkapitányságig vittem a magam erejéből. Ezerszer néztem szembe a halállal, vágtam ki magam tíz lovas közül, nyertem csatát, ame lyről talán késő utódok is beszélnek. Ez a díszes pulyka mindeddig bőrös székből látta a halált, amikor öletett. Ha tett valamit, csak hazája ellen, s mégis rám ordíthat, leölhet, akár egy tyúkot, mert ehhez is örökölte a jogot. Szuszannia sem