Bakó Endre: "Magyarok Mózese, hajdúk édesatyja" (Bocskai-szabadságharc 400. évfordulója 4. Debrecen, 2004)

Emlékezés a fejedelemről és tetteiről

- Holnap déltájt gyere fel a várba! Kerekiből vágtat estére Szentjób felé két lovas legény. Öregebbek, akik ismerik a jeleket, változtatják köntösüket, parasztruhát is visznek magukkal, így könnyebb a fürkészés. Hajnalra visszajönnek. Rágják a szavakat, egymásra néznek az úr előtt. Bocskai látja rajtuk: egyik sem mondja szívesen a hióbhírt. Pénzt vet eléjük. Ahogy mentetek, amit láttatok... azért. Az Úr adott minden földi gazdagságot. Ha elveszi, ezért is áldott légyen neve. Ezért mondják: Bizonyos Concini úr, más néven Ciprián, aki Kassán Belgiojoso grófjának első hadnagya, éjnek idején, titokban megindult Kisjóbra. Pecsétes írást szegezett a vár kapujára, míg emberei bedöntötték a kaput. Nem védte senki, nem volt parancsa a várkapitánynak, mitévő legyen, ha császáriak jönnek. Amúgy is jó, ha ötven legénye volt bent a várban. A pergamen most is ott fityeg a kapun. Belgiojoso úr írása. Perbe hívta Bocskai Istvánt, s kemény zárlatot veretett minden jószágára. Vulgo: elkobozta Szentjóbot. A fiskus már rátette hideg kezét. Három nap járás Szentjóbtól Kereki. A legények hallották: most készül feltörni Concini efelé a vár felé is. Kétezer vallon van mögötte, tíz ágyú, kapudöntő hadiszer. De nem érhetnek ide hamarább, mint három nap. Kerekiben kétszázötven Bocskai-ember, bőven étel, gyenge ostromra elég a puskapor s golyó. Másnap délben kitisztálkodva, kikefélkedve feljön Örvendi Pál, a köleséri hajdúk kapitánya. Még le sem ülteti, máris rázendít császár hűségére, ahogy illik, ő szent felsége tántoríthatatlan hívének kastélyában. Bocskai arra gondol: még két nap. Addig még nem jöhet ostromló sereg. Ötszázan is vannak a hajdúk, Köleséren a fele, a többi szétszórva, közeli falvakban. Mind Bocskai-birtok, mind halálosan császárhű a hajdú... Ez a trakta... a nagyúr keze a kormányon. Először életében császár ellenébe fordítja a hajót. — Örvendi Pál, hajdúk kapitánya: akarsz-e magad ura lenni? Szép, gazdag föld túrója lenni? Minden hajdúnéped örök birtokával, falukkal, jószágokkal, házzal, asszonnyal? így félszáz esztendeje nem beszélt nagyságos úr földönfutó szegény hajdúnéppel. Örvendi Pál állja a sarat. Pislog, nem mond sem igent, sem nemet. Csak pirosabb lesz kiugró pofacsontja körül. Vár, mit kíván ezért a nagy ígéretért István úr. A forró bor átjárja kettőjük testét, a nagy kandallóban szikrát vet a hasáb. Bocskai útjáról beszél. Nem néz a hajdú szemébe,