Bakó Endre: "Magyarok Mózese, hajdúk édesatyja" (Bocskai-szabadságharc 400. évfordulója 4. Debrecen, 2004)

Emlékezés a fejedelemről és tetteiről

MÚTH JÁNOS — VITOS GERŐ BOCSKAY ISTVÁN VI. JELENET. Lolla Mohamed, pasák, tisztek, Bocskay, Kátay, Széchy, Illésházi és néhány főnemes. KÁTAY (egyedül jön és mélyen mehajlik Lolla Mohamed és a mögötte sorakozó pasák csoportja felé. Ünnepélyesen mutat kezével a belépő Bocskay felé): Bocskay István, Erdélyország és Magyarország felséges fejedelme! (E pillanatban lép be Bocskay és köréje sorakoznak: Illésházy és a töbi főnemesek. Bocskay kissé meghajtja magát a nagyvezér felé.) LOLLA MOHAMED : Szelamen alejküm! (Kezével mellét, száját és homlokát érinti. A pasák ugyanezt teszik szótlanul. A tisztek és a sátor bejáratánál kétfelől álló janicsár mozdulatlan. A főnemesek is egy pillanatra meghajolnak.) BOCSKAY (lassú méltósággal): Mikor a nagyvezér sátrához először érkezem, üdvözlöm a távollevő felséges szultánt, akinek budai beglerbége te vagy: vitézlő Lolla Mohamed. LOLLA MOHAMED (ismétli kezével az üdvözlést): Köszönöm tenéked nagyságos magyar fejedelem, amiért kérésem hívogató szava nem ment át nyomtalan füleden. Allah jóvoltából üdvözöllek téged, én: a muzulmán hatalom legfőbb birtokosa ebben az egész vilajetben. Felséges szultánom mélységes örömmel vett róla tudomást, hogy vitéz fegyveredet fényes diadallal hordoztad mindenütt, ahol csak szemeid ellenséget láttak. Felülről adatott nekem a hatalom, hogy azt az ékes köteléket, mely kettőnk igaz barátságát oly szépen övezi keresztül: gondos ápolással szorosabbra vegyem. Ennek a szívesen fogadott felséges szultáni parancsnak akartam már nagyon, szívemből, lelkemből mindenkép elegendőt tenni: ezért kérettelek. Fegyverbarátságunk írásokba foglalt lejáró idejét hatalmam-