Bakó Endre: "Magyarok Mózese, hajdúk édesatyja" (Bocskai-szabadságharc 400. évfordulója 4. Debrecen, 2004)
Emlékezés a fejedelemről és tetteiről
Mások meg elesett családtagjaikat siratták. Bocskay sokáig meghatottan nézte ezt a jelenetet... Gondolatai messze szálltak... Tekintete pedig az ő népén függött. Merengéséből egy érkező lovascsapat robaja zavarta fel... Az üldöző hajdúk seregének egyik csapata volt. Parancsnokuk, Halasi Péter uram leugrott lováról, s az elfoglalt német tábor közepén lévő Bocskay elé sietett. — Kegyelmes fejedelem, nincs már itt több német! •—jelentette. Bocskay elmosolyodott. — Nono! Még nem vagyok fejedelem. De talán elszalasztották a németet, fiam? — Egy szálat se. — Hát hová lettek? — Nem akarták magukat megadni, hát vagy levágtuk, vagy a Beretytyóba fullasztottuk. Hírmondójuk sem menekült. Bocskay kezet fogott az ifjúval. — Ismerem a vitézségedet, fiam. Ezennel kapitánnyá teszlek. Halasi Péter hajdúhadnagy a meglepetéstől alig tudott szóhoz jutni, köszönetet mondani. Jöjjön csak idébb, hajdúfőkapitány uram! szólt Bocskay a közelben álló Némethy Balázshoz, aki éppen nejével, s Mária leányával örvendezett, és azokkal elrablásuk történetét beszéltette el. — Miben lehetek kegyelmeteknek szolgálatára? — kérdé. — Vegye tudomásul e kapitányi kinevezést! — szólt jóságosan Bocskay, Halasi jobbját még mindig szorítva. A főkapitány éppen úgy örült e kitüntetésnek, mint maga Halasi Fekete Péter uram. *** Belgiojoso Barbiáno úgy megijedt Bocskay ezen első győzelmétől, hogy bár megérkeztek hozzá az erdélyi hadak is, s nagy serege lett, mégsem mert tovább Biharban maradni. Seregével sietve észak felé vonult. Bocskay meg mindenütt ment utána, s egyik várat a másik után foglalta el. S bár ezután is kellett még nehéz csatákat vívnia, de végre is győzött. A rendek Erdély s Magyarország fejedelmévé választották, a török császár meg királyi koronát küldött neki, és magyar királynak nevezte, de
