Bakó Endre: "Magyarok Mózese, hajdúk édesatyja" (Bocskai-szabadságharc 400. évfordulója 4. Debrecen, 2004)

Emlékezés a fejedelemről és tetteiről

néha hallatszott egy-egy lónyerítés, meg a társzekerek nyikorgása, nők, gyermekek sírása, jajgatása. Hiába igyekeztek őket csendesíteni a kisérő katonák. így haladtak békén, nyugodtan az Ér folyóig. Mikor az előcsapat ideért, hirtelen jobbról-balról, s elölről tüzek gyúltak fel. Meggyújtott szénaboglyák lángjai világították meg a mezőséget. Azok fénye mellett mindenünnen nagy lovastömegek rohantak harci kiáltások közben a meglepett németek felé. Már messziről feltűntek a kék-fehér lobogók. — A hajdúk — kiáltá Petz meglepetve, s azonnal rendelkezett. A vasasok fogják fel a rohamot! O maga hátravágtatott, s a gyalogsággal kör alakú szekérsáncot alakítottak, azt megrakta ágyúkkal, védelmére a gyalogságot a szekérsáncba rendelte. Ebben középütt helyezték el a nőket, a gyermekeket, kik sejdítették, hogy szabadítóik jönnek, de rémültükben sikoltozni kezdtek. Azalatt künn hevesen folyt a csata: a lovashajdúk — mert csakugyan a hajdúk voltak — három oldalról oly hevesen támadták meg a vasasokat, hogy azok alig tudtak védekezni ellenük. Jó vitézek voltak a németek is; a kétségbeesés is nagy erőt adott nekik. Jól tudták, hogy itt vagy győzniük kell, vagy pusztulniuk. Hősiesen küzdöttek több mint egy órán át. Ez idő alatt elkészülhetett a szekérsánc. De mire az elkészült, a sziléziai vértesek nagyobb része is ott feküdt holtan vagy sebesülten a harcmezőn. Akik pedig még életben maradtak, a szélrózsa minden irányába menekültek. De űzték azokat a hajdúlovasok, meg Bocskay lovas vitézei. Addig hajszolták, űzték őket, hogy hírmondó sem maradt belőlük. Ezalatt a gyalogos hajdúságra nehéz feladat várt. A szekérsánc megostromlása. Roham után rohamot intéztek ellene, de Petz gyalogosai is vitézül oltalmazták magukat. Az ágyúk és a puskalövések sok jó hajdú vitézt terítettek le... Hajnalig, mikor a nap feljönni készült, s már kelet felől derengeni kezdett, nyolc nehéz ostromot hajtottak végre, de mégsem tudták a szekérsáncot bevenni. Nagy hátrány volt a hajdúkra nézve, hogy ágyújuk nem volt. Hajnalhasadtával a hajdúk kör alakban állva, utolsó ostromra készültek, hozzájuk csatlakoztak most már az üldözésből visszatért lovas vitézek is. A szünetet Petz emberei, kik már-már remélni kezdtek, egy ördögi terv végrehajtására használták fel. A sáncon kívül körös-körül puskaport hintettek el jó bőven a hajdúk veszedelmére, hogy ha megközelítik a szekérsáncot,