Bakó Endre: "Magyarok Mózese, hajdúk édesatyja" (Bocskai-szabadságharc 400. évfordulója 4. Debrecen, 2004)

Emlékezés a fejedelemről és tetteiről

TÁBORI RÓBERT A hajdúkirály I. Királyi óraművész Felséges uram, az előszoba telve van. Nagyon sok ember vár kihallgatásra. — Nézd csak, Stefano, milyen pompás órát küldött florenci követem. Mutatólapja lazuli kőből van, és Fornezaro mester csiszolta ilyen remekre; mutatja a napokat, az órákat, a perceket, másodperceket, hónapokat és évszázadokat, továbbá... — Felséges uram, Mátyás herceg, fölséged öccse kihallgatást kér. A háború színhelyéről jön és jelentést akar tenni az ottani eseményekről. —Sajnálom, jó Stefano, de most nem fogadhatom el, mert ide rendeltem Fornezaro mestert, aki egy új óraszerkezetet fog nekem bemutatni. — De, felséges uram, a herceg azt mondja, hogy a dolog nagyon sürgős. — Bolond beszéd, Stefano! Hogy mi sörgős és mi nem a világon, egészen a fölfogástól függ. A csigának sürgős, mikor egy hét alatt teszi meg azt az utat, a mit a strucc-madár egyetlen perc alatt befut. Bármilyen sürgősnek mondja is öcsém az ő dolgát, azért valamennyi jelenlevő óra közül egyetlen egy sem fogja siettetni járását, mutatója csakúgy hatvan perc alatt végezi körfutását a címlap körül. — Felséges uram, ez az okoskodás jól állana bármely óraművesnek, de királyi ajakról mégis csak furcsán hangzik. Rudolf király fölkacagott erre a megjegyzésre, de nyomban elkomolyodott és pillatnyi hallgatás után így szólt: — Király? Hát mondtam én, hogy király akarok lenni? Ki kérdezte