Bakó Endre: "Magyarok Mózese, hajdúk édesatyja" (Bocskai-szabadságharc 400. évfordulója 4. Debrecen, 2004)
Emlékezés a fejedelemről és tetteiről
törökkel, némettel, cseh és morva zsoldosok hordáival; kilencezer hajdú utódai őrzik a szent tradíciókat és az apák szájról-szájra adják az ivadékoknak s azok — lobogó pásztortüzek mellett — egymásnak régélik, egymásnak mesélik, hogy ki volt Bocskay István? 1610-ben 1 egy címert ajándékozott a nagy fejedelem Kölesér városának, melynek a pajzsán egy sas viaskodik egy oroszlánnal; a sas a németet, az oroszlán a magyar nemzetet ábrázolja. Ez a címer, ez a szent ereklye, rettenetes veszedelme volt nemzetünk ellenségeinek, mert midőn felzúdult a vihar és megdördültek az ágyuk, az oroszlán mindig bátran szembeszállott a kapzsi madárral, megmutatta az erejét, megtépte a tollát és testébe vágta a körmeit, ezt a címert s vele ugyanazokat a hagyományokat örökölték és őrizték a szalontai hajdúk, kik a köleséri földsáncok és palánkák közül, a megerősített, tornyos várú Szalontára költöztek át, de a Rákóczi szabadságharc leveretése után 1762ben a császári biztos, az Eszterházyak mindenese: Jeszenák János, Szalonta piacán törette szét az oroszlános, címeres pecsétet és hozott helyette egy másikat, egy szelíd jámbor terebélyes fát, melyen egy galamb a béke olajágát tartja. Vérrel és könnyel áztatott olajág az, melynek árnyékában most sem tud pihenni az oroszlán, a szabad hajdúk ivadéka. * Kis-Marja városa őrzi legélénkebbül a Bocskay-kor szent emlékeit, fönséges nagy hagyományait. A városházának tanácskozási termében ott van a nagy fejedelem arcképe, ott őrzik a régi hajdú zászlónak foszlányos, de dicsőséges rongyait. Még ezelőtt 25-30 évvel a marjai nemesek nem akarták respektálni a törvényt, sem a megyei statútumokat, ők nem fizettek vámot, sem a váradi sorompónál, sem a pocsaji hídnál, hiszen nekik Bocskay Istvántól pecsétes levelük van, melyben megvagyon írva, hogy a hajdúság szabadon kelhet-járhat, szerte az egész országban. * Marjai embert nem lehet a képviselőválasztáson megvásárolni, megvesztegetni pénzzel, a marjai ember csak borozás és barátkozás közben nyitja meg a szivét, lelkét, ha aztán azt oda ígérte, parolát adott reá, akkor csókkal pecsételi meg a vásárt, mert nemes ember így szokott pecsételni.
