Szekeres Gyula: „AGJ VR ISTEN MOSTIS ILJ FEIEDELMET..." ( Bocskai-szabadságharc 400. évfordulója 3. Debrecen, 2004)
Mitzbán monda
egész dolgot, fejére parantsolt az öregnek, hogy a Grofiiénak soha edgy szót se szóllana, maga pedig rendelést tett a gyermekeknek tisztességes neveltetése felől. Ks: Meg maradtak a gyermekek mind a hatan életben? Fs: Meg. Kikre a Grófnak titkon nagy gondja lévén, ollyan ruhába járatta mint az othon lévő hetedik gyermeket, s mikor már fel serdültek udvarába vitette, és gyönyörködött bennek, hogy mind a heten egyformák volnának. Ks: Hát a Grófné meg esmerteé őket a maga gyermekeinek lenni? Fs: Nem esmérte hanem haza vitetvén a Grof a hat gyermeket azt a kérdést támasztotta a Grófné eleibe, hogy mit érdemelne az a ki ollyan szép hat gyermeket meg ölne? Mellyre a Grófné azt mondotta hogy edgy átallyában halálnak fia volna az. Mellyre a Grof azt mondotta: Te vagy az, ki ezeket elveszteni parantsoltad. Akkor meg emlékezvén a Grófné a maga tettéről, lábaihoz borult a Grófnak és ugy kért kegyelmet, a mellyet meg is nyert. Fel nevelkedvén a gyermekek mind a hetenn, ezek familiák származtak belőlök: Csapi, Botskay, Szórtéi, Raskai, Eszényi, Kövesdi. Ks: Nem költeményé ez a mit beszéllsz a Botskay familia származásáról? Fs: Dugonits András a mai időben hires Magyar Históriai iró, ezt a történetet valóságosnak lenni állítja. Ezennkivül szava hihető emberek bizonyittyák, hogy a most is virágzó Sós Familiának Archívumában ezenn történetet s szerént fel lehet találni azonn Familiának származásáról." 119 MICBÁN MONDA VI. [Tatár Péter 1869.] A koldusasszony átka. Jaj! de magas vár az, mint vigadnak benne! / Mintha bizony benne lakodalom lenne? / Bizony lakodalom, még pedig oly fényes, / A milyet nem látott még az a regényes / Hegyvidék, a melyben Miczbán vára állott, / Honnan az ember nagy messze földre látott. /Sa sűrű erdőknek zöld lombjain által / A Tisza kanyargott sebes futásával. 119 Habokai Márton - Kismarja község nótáriusának - 1795-ben írt kátéjának szöveghű másolatát lásd: TAKÁCS Béla 1975. 17-33. p.