Szekeres Gyula: „AGJ VR ISTEN MOSTIS ILJ FEIEDELMET..." ( Bocskai-szabadságharc 400. évfordulója 3. Debrecen, 2004)
A kismarjai pecsétnyomó, és a kismarjai „Bocskai-harang”
Az előbb említett módon általunk saját szemmel végrehajtott ellenőrzéshez mi, a jelenlévők tanúsító aláírásunkat hozzáadjuk a megfelelő kézírással és szokásos pecsétekkel megerősítve Kismarja városában aláírva 1766 éve Június hónapjának 19. napján. Ph Nikolaus Bárányi de Varad et Mi.. .ta Hottas Bihar Ord. Jud... Marjai PH Joannes Báliban ejusd. Hottas Bihar Ord. Jurator Marjai Fordíts Megerősítem, hogy a jelen másolat a valódi, eredeti és nem másolatból lett leírva és általam azzal össze lett vetve annak minden pontjában, záradékában és cikkében, és tanúsítom, hogy közvetítés nélkül való. Debrecen, az Úr 1767. éve Január hónapjának 12. napján Meleczky János A királyi tábla jegyzője 663 Az iratból egyértelműen kiderül, hogy valóban létezett egy 1616-ban öntött harang, de azon még nem volt jelen a kismarjai pecsét megnagyított mása. Ezt egyértelművé teszi a bizottságnak a jelentése is, mely az alább következő feljegyzésben részletesen leírja, az „elöregedés" miatt megújításra ítéltetett harangot. Ebben a feljegyzésben azonban a bizottság sehol sem tesz említést a kismarjai pecsétnyomó mintázatának harangon való meglétéről! Az viszont már nehezen elképzelhető, hogy ha ez rajta lett volna az elöregedett 1616-os harangon, akkor arról ne tett volna említést a hivatalosan felkért bizottság. A fentebbi irat egyértelmű bizonyítéka annak is, hogy az elöregedett harang helyett öntetett új harang kiöntésére már a feljegyzés évében sor került, vagyis még 1766-ban. A fentiek alapján egyértelműen kijelenthetjük, hogy a kismarjai református templom tornyában lévő harang - még ha nem is Bocskai korabeli -, de a későbbiekben rákerült fejedelmi szimbólumok által mégis pregnáns példája a néphagyomány azon hagyományozó képességének, mely a harang által - immáron nemcsak emberi közvetítéssel, hanem Isten hívó szavával is egységben tartja a közösséget és évszázados hagyományát. Az irat fordítása Lévai László munkája.
