Szekeres Gyula: „AGJ VR ISTEN MOSTIS ILJ FEIEDELMET..." ( Bocskai-szabadságharc 400. évfordulója 3. Debrecen, 2004)

A Bocskai énekek néprajzi vonatkozásai

AZ IDVEZÜLT FÖLSÉGES BOCZKAI ESTVANNAK MAGYAR ÉS ERDÉLY ORSZÁG FEJEDELMÉNEK SZOMORÚ HALÁLÁRÓL Nota: Az jo hitű ember szeled ez világon etc. [Nota. Oly búval bánattal] „Mely alomban merült, oszloptul űressült, Pusztaságra terült, gyalázatra került, Szemeben veressűlt, sziveben keserült, Idejeben venhütt, erejeben gyengült Kö szivü magyarság, - kiben az pusztaság, Meg rögzöt az rabság, uyjult az árvaság. Miczoda parasztság tőled - rongyos ország, Ha mostis vigasság, dolgod es nyájasság? Szomorú ruhával, feketitett gyaszszal, Siralmas ortzaval, el holt ábrázattal, Festett lobogókkal, keserves zazlokkal, Nézd! az urak haddal, mint mennek bánattal. Amaz be vont hintó, es hat fekete lo, Kit az sok udvarló körül vött, sok zazlo Vallyon mire való? Bezzeg sok az jay szo! Nem nyerit czak egy lo, -s- mind sir az sok baro. Czendesz szép lépessel, alázatos szinnel, Kit visznek bus szivei, siránkozó szemmel, Mit akarnak ezzel, az sok énekléssel, Az papi sereggel, deákkal, mesterrel? Född be szemeidet, nyisd meg füleidet, Halhadsza ezeket az siro igéket, El veszszek, ha többet ertel illyeneket; Meg öltek fejünket, jó fejedelmünket! O váratlan fortély, véletlen jött veszély, Judas szivü személy, iszonyito fekély! Im melly nagy but zerzel, mely karban leledzel, Jo uradnak kevély, halállal fízetel.