Szekeres Gyula: „AGJ VR ISTEN MOSTIS ILJ FEIEDELMET..." ( Bocskai-szabadságharc 400. évfordulója 3. Debrecen, 2004)
Mitzbán monda
torták át azokat, így esetünkben sem bírhatnak - a mondai vizsgálat szempontjából - meghatározó erővel. 141 A koldusasszony gyermekei számát vizsgálva arra a megállapításra juthatunk, hogy alapvetően két variánssal állunk szemben - a két és három gyermek -, de ezen belül kár lenne összefüggést keresnünk a különböző korok, és más-más irók változatai között. Főként azért tartjuk értelmetlennek az efféle azonosság keresést, mivel itt nem a számosság, sokkal inkább az ikerlét, a több gyermekszám bír meghatározó jelleggel. így a mondai történéshez híven, mindegyik változat megfelel azon alapkövetelménynek, miként a „hírvivő" személye által képviselt gyermekek száma meghaladja az egy főt (általában kettő vagy három), ezzel is mintegy előhírnöke a későbbiekben bekövetkező csodás eseménynek. Ezzel ellentétben kiemelten kell kezelnünk azon mondai elemet, amely a feleség és a koldusasszony viszonyát példázza. Az elemzés tárgyát képező változatok mindegyike a feleség elítélő és egyben elutasító magatartásáról tanúskodik. Ez szoros kapcsolatban áll a gyermekek elpusztítását javasló személyével is, hiszen a történeti irodalom szerinti mondák mindegyike a feleséget nevezi meg, mint a gyermekek elpusztítására törő személyt. A népi hagyomány érintetlen példái csakúgy a feleséget jelölik meg, bár kétségtelen, hogy a Tatár-féle ponyvairodalom hatása egyes népmondai változatokban is kimutatható. A monda kardinális pontjának tekinthető Micbán gyermekeinek száma, így mondai tartalom továbbélése és átértelmeződése szempontjából is az egyik legfontosabb elemnek kell tekintenünk Micbán gyermekeinek eltérő számát. Míg Szamosközy, és a későbbi prédikációs irodalom is a mondabeli hetes számot tartotta szemelőtt - egyrészről a történeti hitelesség, másrészről a csodás leszármazás alátámasztása miatt -, addig a néphagyomány mondai változataiban egyre inkább a hatos (gyermek) szám vált elfogadottá. Ezen tendencia azonban már nem magyarázható kizárólag ponyvái ráhatással, hiszen abban is hetes szám dominál, de a Tatár-féle ponyvairodalom - már többször idézett részlete - is arról tanúskodik, hogy bizonyos, meglévő elemeit, éppen a néphagyományból merítve építette be ponyvája egészébe. Itt jegyzendő meg, hogy az ún. „Ákos rege" a meg141 A monda irodalomtörténeti feldolgozásaihoz lásd: HELLER Bernát 1909. 67-70. p. RAKODCZAY Pál 1914. 304-305. p., MIKSZÁTH Kálmán 1890. 170-175. p., JÓKAI Mór 1898., VERSÉNYI György 1899. 374-383. p. A Micbán történet irodalmi előfordulásainak összegzését lásd: CSIKÓS Zsuzsanna 1993. 80-81. p.
