Szekeres Gyula: „AGJ VR ISTEN MOSTIS ILJ FEIEDELMET..." ( Bocskai-szabadságharc 400. évfordulója 3. Debrecen, 2004)

Mitzbán monda

Tanácskozott tehát a rút nagynénjével, / Ki azt tanácsolá: hogy hat gyermekével / O maga lernend a Tisza partjára, / S ott beteszi őket egy nagyobb kosárba, / S elbocsátja éjjel a habokon őket, / Keressék, hol lehet, a szerencséjöket. Miczbánné e banya ördögi tanácsát / Elfogadá rögtön, s hat kis magzatkáját / Nagynénje elvitte, s szegényekkel ugy tett, / Miképen végezték, és haza sietett. Ott úszott a szép kis hat gyermek magába / A szőke Tiszának rohanó árjába, / Midőn fuzfa-galyba a kosár megakadt, / S ott aludt a hat kis gyermek a lomb alatt. / Másnap hajnal után egy fiatal halász, / Amint a fűzfánál csendesen ott horgász, / Gyermekrivást hall, és a hat szép kisdedet, / Megtalálja épen a fűzfa-galy megett. / Hivja feleségét a halász-kunyhóból, / Ki meghökken ezen isteni csodától; / De a védtelen hat gyermeket felszedi, / És kis kunyhójába magával beviszi. / És a férj mond: „Isten adta őket nekünk, / Ezek is legyenek hát a mi fiaink, / Ki tudja, még meddig vonulnak napjaink!? / S késő öregségünk istápjai lesznek, / Öröminkben, búnkban ők is hűn részt vesznek. / Mert nagy titok