Szekeres Gyula: „AGJ VR ISTEN MOSTIS ILJ FEIEDELMET..." ( Bocskai-szabadságharc 400. évfordulója 3. Debrecen, 2004)

Mottó „Hős Bocskay, régi nemzetség dicsősége, földünknek reményen felül lelkesítő reménye: miután a harcias teutonok el kezdték pusztítani a hunokat, és a mi gyilkolásunkra templomokat szentelni, Téged minden magyar méltán szeret, mivel egyedül Te könyörültél meg romlásunkon. Ez hát a virtusa, ez a nagy dicsősége Rudolfnak, így széttépni a neki alávetett nyájat? Látta az Isten azokat, nevette az Isten azokat, neveti ő azokat a rossz határozatokat az égből. És Téged szólít, Mózesünket, és az ilyentől nem félő teutonokat, a magunk kevés fegyverével megfutamítja. Üdv Néked, nagylelkű hős, a megyénk szeret Téged: jobban mondva Pannónia minden rendje szeret Téged, és Tied már, (amiért megbocsát Apollo) régen minden jámbor költő, aki az eseményeket elő akarja adni. Bizony, nem irigykedem, írjanak jobbakat a költők, mi kicsiny sajkával sekély vizet hasítunk. És mivel sem pénzt, sem ajándékot nem küldhetek Neked (ahogy Krőzus gazdagságához semmit sem ad hozzá Irus) most mégis kedvem támadt, hogy ezeket a csekély verseket Neked szenteljem, és ha megtudom, hogy megszereted őket, majd olyan verset írok a tiszteletedre, amilyet tudom, nagyon is megérdemeltél. Isten Veled." Debreceni S. János a váradi káptalan levéltárosa 1604. decemberében