Szekeres Gyula: „AGJ VR ISTEN MOSTIS ILJ FEIEDELMET..." ( Bocskai-szabadságharc 400. évfordulója 3. Debrecen, 2004)
Mitzbán monda
szolgálattyára hazájából a' király mellé jött, és az több Urakkal edgyütt nagy vitézi módon viaskodván, a' királynak Magyar Országot, Magyar Országnak régi szabadságát, és pogány dühösködése alól fel-szabadulást s magának dicsőséges emlékezetet szerzett, az királynak minden ellensége ellen, meg-szűnés nélkül dicséretesen vitézkedvén; a' kinek-is királyi kegyelmességhez illendő, gazdag ajándékú bő jutalmát vette, egynéhány Várakkal, oly dicséretes vitéz Uri emberhez illő tisztekkel, és jószágokkal, gazdagon meg-ajándékoztatván. Melly kegyelmességtől indíttatván azon Groff Úr-is, kegyelmes királlyának hazájában visszatérő szándékát el-hagyván; Magyar Országot örökös hazájául választotta, és Feleségét is utána hozatván, életének minden idejét vérének utolsó cseppenek ki-ontásáig, azon kegyelmes Urának szolgálattyára consecralta. Meg-telepedése után nem sok idővel azon Mitzbán Simon nevű Groff Urnák az előtt már jó idővel magtalan feleségéhez jővén egy szegény alamisna kéregető Aszszony, kinek egy terhel két fiai ölében, mellyet midőn az Groff Mitzbán felesége meg-látott volna, monda: Soha nem hiszem, hogy ennek az Aszszonynak, urától két gyermeke egyszersmind lehetett volna; melly mondást midőn az Ura Groff Mitzbán hallotta volna, Feleségét keményen megfeddé; de az Aszszony magát menteni akarván, felele az urának: soha bátor kegyelmed engemet, tiszta életet élő Aszszonynak ne tartana, ha énnékem egyszersmind két gyermekem lenne. De mi lön belőle, Istennek csodálatos ítéleti nem szenvedheté, a' szegény alamisna kéregető Aszszonynak illy nagy meg-csúfoltatását. Hanem Zemplén Vármegyében Borostyán Vára nevű Várában, mellyet is ugyan azon dicséretes Királynak kegyelmességéből bírt, egyszersmind az Groff Aszszonynak hét fia lött. 'Mellyet midőn az Aszszony meg-látott volna, jutván eszében az előtti szegény kéregető Aszszonyhoz való bal ítéletű szavai, edgyikét fiainak meg-hagyván az hátát meg hitt Aszszonyától el-küldötte, és azokat el-rekkenteni parancsolta. Az Aszszonya parancsolattyában el járni akaró öreg Aszszonyt, szintén a' mezőn elől találván a' Gróff, ki akkor vadászattyából tért vala Várában viszsza, kérdezi, mit viszen, mellyre a' vén aszszony felelt; hogy ő ételt viszen. Mihelyt az Urat el-hadgya Istennek csudálatos gondviseléséből az gyermekek a' vén aszszonynál meg-rivallottanak, kit meg-hallván az Úr, mindgyárt által láttya tökéletllenségét, és lováról le-szállván, maga az gyermekecskéket meg-látván, az öregaszszonytul az dolgot voltaképpen megérti. Az Groff titokban akarván az dolgot tartani, az öreg aszszonyt keményen meg-esketi, hogy senkinek ki nem mondgya, hogy az Groff a'
