Szekeres Gyula: „AGJ VR ISTEN MOSTIS ILJ FEIEDELMET..." ( Bocskai-szabadságharc 400. évfordulója 3. Debrecen, 2004)

Kismarja vagy Kolozsvár?

neki egyszerre tizenkét fia lesz. A tizenkét fiú közül egyet megtart, a többit kádba rakja, és egy öreganyóra bízza, hogy a patak vizébe fojtsa őket. Az öreganyó összetalálkozik Irmentrud férjével [Jsembart], kinek kérdésére azt hazudja, hogy kutyaköiyköket

55 visz a patak felé. Isembart nem hisz az asszonynak, ezért megnézi, mit visz a kádban és leleplezi a hazugságot. A gyermekeket egy környékbeli gazdag molnárral nevelteti fel, majd a gyermekeket hatéves korukban az anyjuk elé vezeti. A férj megbocsát feleségének, és a 12 fiú lesz a Welf nemzetség őse.

56 A monda másik változataként kell számon tartanunk a lengyel Kussaba nemzetség leszármazási hagyományát, mely címerükben is utolérhető, ahol a malom mellett egy pajzsból kiemelkedő nyolc kutyakölyök utal a fentebbi mondára.

57 CSIKÓS Zsuzsanna ezen előbbi mondával hasonlatosnak mondja a francia Porcelet és a padovai Ser ova nemzetség történetét, annyi különbséggel, hogy ezekben a kutyakölykök helyett malacok szerepelnek.

58 Mielőtt azonban - a fentebbi előfordulások alapján - azt gondolhatnánk, hogy a kutyakölykök, mint nemzetségnév meghatározó erővel bírna, és azt kizárólag csak az európai mondapárhuzamokban lehetne utolérni, említést kell tennünk egy viszonylag új keletkezésű, de annál inkább archaikus elemeket megőrző és felhasználó magyar mondai, jobban mondva mesei variánsról. ERDÉSZ Sándor - Ami Lajos szamosszegi mesemondó repertoárjából közölt egy „A király az erdőbe vadászott, egy asszony jányostul vitte a gallyakat" címet viselő mesét, amelyben az európai mondakörből már ismert kutyakölyök motívuma - ami ott egy-egy nemzetség nevének eredetére utalna - a magyar hagyomány szerint átértelmeződik, egy olyan hagyomány elemeit mutatja, mely nem köthető népekhez, vagy nemzetségekhez. Most csak azon releváns elemeket emeljük ki a meséből, amelyek a mondai hasonlóság szempontjából elengedhetetlenek: - a király megnősül, - a királynak el kell menni a háborúba, - feleségét terhesen hagyja otthon, - felesége két fiúgyermeket szül, - a vénasszony azt írja a királynak, hogy felesége kutyakölyköknek adott életet, - a király azt parancsolja, hogy falazzák be feleségét a két kutyakölyökkel egyetemben, mert: „Biztosan a kopókutyátul szaporodott meg!" - a két fiúgyermeket a A monda szerint a nemzetség innen nyerte a nevét. (Weifen) Ide lásd, teljes irodalommal: CSIKÓS Zsuzsanna 1993. 83. p.; HELLER Bernát 1909. 71. p. A monda német vonatkozásaihoz lásd: DÖMÖTÖR Ákos 1992. 222-223. p. Ide lásd: HELLER Bernát 1909. 71. p., illetve CSIKÓS Zsuzsanna 1993. 83. p. Lásd: CSIKÓS Zsuzsanna 1993. 83. p.