Szekeres Gyula: „AGJ VR ISTEN MOSTIS ILJ FEIEDELMET..." ( Bocskai-szabadságharc 400. évfordulója 3. Debrecen, 2004)
Hajdú díszvértezet – Bocskai vértje?
mot, hogy egy Habsburg-házhoz kötődő műkincset egy másik államnak adományozzanak. Pedig Kovács S Tibor éppen ezt bizonygatja: „Igen valószínű, hogy a „hajdúvértnek" tartott páncél is egykor bécsi uralkodói vagy főhercegi megrendelésre készült. ,y5i9 Felvetődik a kérdés, akkor miért adták azt vissza a magyar államnak? Hacsak nem azért, mert a bécsi kincstárba kerülésnek a körülményei is egyértelműen magyarországi eredetre -használatra, tulajdonra - utaltak! Hiszen önként egyetlen nemzet sem válna meg jogos tulajdonától, az említett díszvértezetet, pedig nem nekünk adták, hanem visszaadták] De kísérjük tovább Kovács S. Tibor téves okfejtését, mely pregnáns példája a logikai abszurdizmusnak: ,JCalmár János már a 60-as évek végén felvetette, hogy a darab nem egy hajdúkapitány vértje, hanem 590 : »Feltevésünk szerint 17. század közepéről származó olasz munka.«" 591 Mi, pedig fel kell, hogy tegyük a kérdést: Mi köze a kettőnek egymáshoz? Hiszen az egyik nem zárja ki a másikat! Egy tárgy készítési helye vagy személye nem zárja ki azt, hogy annak használója más nemzet tagja is lehessen. így Kovács S. Tibor azon állítása, hogy a díszvért flandriai munka, nem zárja ki azt, hogy az a hajdú díszvértezet nevet viselje 592 , hiszen a név nem a készítési helyre, sem a készítőre, hanem a vért használójára, annak hajdani tulajdonosára vonatkozik. így egyszerűen érthetetlen mit is akar bizonyítani vagy éppen cáfolni? Az általa felállított elmélet logikai megfeleltetése a következőképpen foglalható össze: a hajdú díszvértezet nem hajdú díszvértezet, mert flandriai munka. Kovács S Tibor ezen okfejtése alapján Bocskai koronájáról is kimondhatná, hogy az nem a fejedelem koronája: a Bocskai koronája nem Bocskai koronája, mert görög munka. A sort vég nélkül lehetne folytatnunk! Az pedig, egyenesen megmosolyogtató, hogy a XXI. században egy kutató gondolatvilágát még mindig az a tudat határozza meg, hogy a hajdúk egytől-egyig bocskoros marhahajcsárok gyülevész hadából állott: „A gyönyörű díszpáncélt elnézve már igen hamar gyanúnk támad, hogy a Lásd: KOVÁCS S. Tibor 2000. 168. p. KOVÁCS S. Tibor 2000. 168. p. Lásd: KALMÁR János 1971. 305-306. p. KOVÁCS S Tibor egyébként a vérthez tapadó hajdú előtag első előfordulásának idejében is téved, ugyanis a vért hajdúvértként való első előfordulása nem 1896-ra tehető, mivel már az 1876-ban a „Magyar mű-és történeti kiállítás" kapcsán is ekként szerepelt: „Hajdupánczél aranyos gazdag művezettel az ambrázi gyűjteményből, melyben e név alatt ismeretes;" Lásd: IPOLYI Arnold 1876. 486-492. p.
