Szekeres Gyula: „AGJ VR ISTEN MOSTIS ILJ FEIEDELMET..." ( Bocskai-szabadságharc 400. évfordulója 3. Debrecen, 2004)

Bocskai hatalmi jelvényei

E háromszori, a felsőbb lény nevének kiejtéséhez kapcsolódó fohász azonban nem minden alap nélkül való a magyarság hagyományában! A felsőbb istenség áldásának elnyerési vágya - nevének háromszori kikiáltása - nem volt ismeretlen elődeink korában sem. Árpád tetteiről szólva így jegyezte fel a krónika: „cum suis de aqua danubii cornu implens et ante omnes hungaros super illud cornu omnipotentis dei clementiam rogavit, ut dominus eis terram in perpetuum concederet. Finitis his verbis omnes hungari clamaverunt: deus! deus! deus! tribus vicibus et ibi inventus est usus iste, et servatur apud hungaros usque modo"

563 A magyarok „mindenféle isteneket nagy kiáltásokkal és ordítással segítségül hívának" - sorolja IPOLYI Arnold -, megemlítve azt a szokást - ami megjegyzendő, ha csökevényes formában, de a mai napig is él —, miszerint a magyarok az áldomás ivás alkalmával háromszor említik Isten nevét.

564 A fentebb említett szokáscselekvés így mind a mai napig permanensen élő néphagyománynak tekinthető. Nyilvánvalóan az évszázadok során vesztett eredeti jelentőségéből, és koronként újabb jelentéstartalom bővülésen vagy jelentéstartalom vesztésen esett át. De ez a folyamat, mind a hagyományok továbbélésének törvényszerűségei szerint mutatkozik meg, mindig átalakul, megújul. Lassanként eredeti jelentéstartalmát is elvesztheti, de más formában mindig újraéled, fenntartva az eredeti hagyomány emlékét. így alakult át - a kor vallási szemléletének megfelelően - a fohász is, melyet Bocskai és katonái - ha azt átalakítva is -, de az eredeti szokáscselekvést megtartva használatos formulává tették és alkalmazták a fensőbb lény szimpátiájának elnyerése végett. Ugyanígy tesz a ma már egyre idősödő korosztályunk - az eladás és vétel melletti áldomásivás mellett - akkor is, ha „csak" egymás egészségére ürítve poharát mondja, a hajdani preventív és hálaadó rítusból megmaradó fohászt, hogy: Isten, Isten! „[Árpád] az övéi jelenlétében megtöltötte Duna-vízzel ivókürtjét, és minden magyar előtt a mindenható Isten kegyelmét kérte erre az ivókürtre, hogy adja neki az Úr mindörökre a földet. E szavak végeztével minden magyar felkiáltott: Isten, Isten, Isten - háromszor és innen ered ez a szokás és meg is maradt mindmáig a magyaroknál;" Az eredeti latin szövet közli: IPOLYI Arnold 1854. 41. p. Bővebben lásd: IPOLYI Arnold 1854. 41-43. p.