Szekeres Gyula: „AGJ VR ISTEN MOSTIS ILJ FEIEDELMET..." ( Bocskai-szabadságharc 400. évfordulója 3. Debrecen, 2004)

Bocskai István síremléke

ságot mutatnak a Bocskai István fejedelemről fennmaradt korabeli ábrázolásokkal. Minden jel ezen utóbbi álláspontot erősíti, azonban mindezen felvetések mellett még is azt kell mondanunk, hogy a „hivatalos", minden kétséget kizáró magyarázat és bizonyítás ma még várat magára. Bocskai fejedelmi relikviái A magyar történeti relikviák tekintetében, meglehetősen mostohán bánt velünk a sors. Mintha csak büntetni kívánta volna a magyar nemzetet, szinte mindegyik történelmi ereklyénk - főként azok, melyek nemzeti identitástudatunkat voltak hivatottak erősíteni -, jogtalanul elorozva, vagy éppen „csak" rejtélyes körülmények között, de kikerültek a haza védőszárnyai alól. Azért, hogy idegen földön - vagy a világtól elzártan, vagy éppen történeti eredetüket meghamisítva - más nemzetek javainak részeként mutogathassák őket. Vagy éppen „csak" csorbítani kívánták nemzeti önérzetünket. Gondoljuk csak végig, hova tűnt Attila kardja, pajzsa, vagy éppen buzogánya, hol van Bátor Opos sárkányölő buzogánya?

542 A felsorolást mindenki kedve szerint folytathatná. De, fogadjuk el a másik oldal érveit is! Ugyan ki tudná bizonyítani, hogy ezen ereklyék valaha valóban e személyek tulajdonát képezték? De kérdem én, ha „csak" egy nemzet tudatában, és „csak" a nép hitében töltötték is be ezek a relikviák funkcióikat, akkor mind ez kit zavarhat? Miért hat még ma is zavaróan, ha Attila hagyományát említjük? De ugyan ezt az ellenállást erezzünk, ha Bocskai - mondjuk ki magyarosan: ellopott - koronáját követeljük vissza! így feltehetjük a jelen időszakban újra aktualitást kapott kérdést, miért volt fontos, hogy a Habsburg-ház - Bocskai halálát követően - minden lehetséges módszert felhasználva megkaparintsa Bocskai koronáját? Hogyan lehetséges az, hogy Bocskai fejedelmi koronája eleddig még csak egyetlen egyszer kerülhetett vissza Magyarországra? Akkor is, „csak" mint ötvösmű

544 kaphatott bemutatási lehetőséget az 1884-ben Budapesten megrendezett ötvös-kiállítás 545 alkalmával! A Millennium idején Az elorzott ősmagyar emlékekről bővebben lásd: THALY Kálmán 1886. 1-9. p. Az emlékek lajstromozásáról: „Nro 24. Atilla paizs, aczélybúl való. / 25. Egy tollas-botja is." és további sorsáról lásd: THALY Kálmán 1886. 441-443. p. THALLÓCZY Lajos 1884. 168-. p. Lásd: SZENDREI János 1907. 38. p.