Szekeres Gyula: „AGJ VR ISTEN MOSTIS ILJ FEIEDELMET..." ( Bocskai-szabadságharc 400. évfordulója 3. Debrecen, 2004)
A fejedelem végső búcsúztatása és temetése a Szent Mihály templomban
tekén reggel öt órakor, életének 49-ik évében, époly lelki bátorsággal mint kegyesen és szelíden az Úrban elaludt." 519 Majd a falra függesztették azt az „arany vésetü" - inkább aranyozott ezüst lapot, melyet a fejedelem címerével ékesítettek, és amely előtte csakúgy ott szerepelt a kassai szertartáson, mint az előbb említett zászló. A históriai hagyomány Tatrosy György által tudni vél még egy zászlóról. 520 Csakúgy, mint Gyulai L. Gábor nótárius is, aki feliratát is lejegyezte: „Ezek után a' Test a' Templomban eltemettetvén feje felibe egy zászló függesztetett holott is az Epitaphiumot lehet olvasni" 521 „lile ego magnanismus Heros virtutibus orbus Inclyta Pannóniáé Christe Coronae Tuae. Tida Tuo postquam pro Nomine Proelia gessi Armaque pro Patriae digna solute tuli Te Duce jam victor Patriamque ruentibus armis Suspendi aversae tristia bella manus Nunc victus valido non Mart esed arte veneni, Pro Patriae victor vincor ab arte solo Christe mihi, mihi Christe salvis mea Christe voluptas Cuius eram virus munere quidquid eram. Da (dare namque potes) dum molliter ipse quiesco Succédât laudi fida corona Tuae. Qua Duce Pannonicas tua gloria sita per oras Crescat in immensum multiplicata Decus Melly Epitaphium magyarul így vagyon: Én ki Feő Szüléktől régenten származtam Jeles virtusokkal hogy fel ruháztattam Nemzetem csillagát fénylőre ki hoztam Ki hoztam, mert homályt rólla hárítottam Voltam Krisztusomnak igaz hív Sáfára 5,9 A zászló szövegét Bethlen Farkasra, illetve Bod Péterre hivatkozva közli: LENCZ Géza 1907. 91-92. p. 520 „1607. Boczkay István teste Erdélyben behozattatek, nagj siralommal es Giulafejervarat igen nagj fejedelmi solemnitassal el temettetek, magjaroknak igen nagj karara, holot szép versekkel iratot nagj eoregh szazloia, mays ott tündoeklik." Lásd: DOMOKOS Pál Péter 1957. 247. p. 521 Gyulai L. Gábor kismarjai nótárius feljegyzése 1766-ból a kismarjai református egyházjegyzőkönyvében. Ide lásd még: MOLNÁR Balázs 1940. 252-253. p.
