Szekeres Gyula: „AGJ VR ISTEN MOSTIS ILJ FEIEDELMET..." ( Bocskai-szabadságharc 400. évfordulója 3. Debrecen, 2004)

Két év, két hónap két nap a „fejedelemségben”

nak."

487 Az alább említésre kerülő - ún. emléktárgyak szétosztásáról a fejedelem végrendelete külön már nem rendelkezett. Ilyen ajándéknak tekinthetjük az Illésházy Istvánnak küldött arany pohara?™, amelyből - a hagyomány szerint - a fejedelem szívesen itatta hajdúit

489

, és Boy ti László tárnokmester részére átadott ezüst fazekat is.

490 Amit Szamosközy történeti feljegyzése is igazol: „Egy öreg ezüst fazokat adattak urunk marhájából Boyti Lászlónak."

491 Ezen ezüst fazekat olyan becsben tartotta a megajándékozott, hogy azon nyomban egy kegyeletes verset is vésetett rá, melynek latin szövege a következő: „Quid? Polycletea si non commendor ab arte? Arte tarnen maior Polyclete tua. Nam Stephani fueram vas principis; illius atra Fata, Ladislao me tribuere meo." „Ex testamento sermi quondam dni Stephani Ungariae ac Transylvaniae principis etc. gen. Ladislao Boyti, epularum principalium magistro, officiorum ergo datum, anno 1607. die Januarii 24."

492 A fentebbi versezet kitűnő példája annak, hogy a nép körében milyen összkép alakult ki a fejedelemről. Ezt a képet a történeti áttekintések sem tudják megváltoztatni, mert benne foglaltatik minden, ami az embereket is jellemzi. Benne foglaltatik az a kettősség, melyben az esendőségük mellett kimondva, vagy kimondatlanul, de ott találjuk a tökéletesség csíráit is. Az edény felirata a kor humanista műveltségű megfogalmazását tükrözi, melyben - a megszemélyesítés eszközével élve - csak azt fejezte ki, amit Azonban a koronáról és arról a szablyáról, melyet a fejedelem derekára csatolt a török már úgy végrendelkezett, hogy: yi

Az koronát is, kit nékünk török császár adott, hagyjuk az ország tárházába, úgy, hogy fejedelemségről fejedelemségre maradjon és annak készen tartassák, aki az országnak ura lészen, avval a köves szablyával együtt, amelyet adott véle." Lásd: SlNAI Miklós 1790. 8 Ezen aranypohár nem szerepel a SZABÓ Károly által közölt, töredékesen fennmaradt fejedelmi leltárban. Azonban a Havasalföldön 1595. október 5-én kelt végrendeletének még csakúgy eleme, mint a három aranyos-ezüstös és drágaköves lószerszám. Lásd: RADVÁNSZKY Béla II. köt. 168-184. p. Itt jegyzendő meg, hogy e testamentumában Rudolf királynak ekkor még csak egy a torokgyík és torokfájás ellen alkalmazott kígyókövet hagyományozott. 9 Lásd: SZILÁGYI Sándor 1878. 869.; 871. p. 0

LENCZ Géza 1907. 81. p. 1 Lásd: SZILÁGYI Sándor 1892. 405. p. 2 SZILÁGYI Sándor 1892. 406. p.