Szekeres Gyula: „AGJ VR ISTEN MOSTIS ILJ FEIEDELMET..." ( Bocskai-szabadságharc 400. évfordulója 3. Debrecen, 2004)
A Bocskai haláláról, és Kátay bűnösségéről illetve kivégzéséről szóló hagyomány fejlődési fázisai
talán tényező, mint a konkrétum. Ebből következtethetünk arra is, hogy a történés megörökítésének idejében maga a forrásközlő sem volt megbízható, vagy éppen maga a forrás - a mondai hagyomány elindítója - próbálta az eredeti történés körülményeit eleve tisztázatlanná tenni. Mire alapozzuk ezen állításunkat? Arra, hogy a hagyomány - a megkerülhetetlen egységén kívül -, minden más eleme nagyfokú eltérést mutat. Különösen említésre és kiemelésre méltó az, hogy az állandó elemek csak a történés végkifejlete tekintetében mutatnak stabilitást. Az előzmények tekintetében nagyfokú az ingadozás. így állandó elemnek kell tekintenünk a kivégzés helyét [a kassai piac], a kivégzés módját [sok ezer darabra vagdaltatott, és neve a pellengérre szegeztetett], és a kivégzett eltemetésének helyszínét [Misle]. Bár ez a kivégzés pontos helyének meghatározása során már több bizonytalansági tényezőt is felvethet. Ugyanakkor a közelítő próbálkozások egy, és ugyanazon helyet jelölik meg, de a pontosítás, a részletek ismertetése ebben az esetben csupán a mondai hagyomány hitelességének bizonyítására szolgál. így a kassai piac - mint központi hely - továbbra is állandó tényezője marad a hagyománynak, csupán annak pontosításában: pellengér, pellengérkő, a város kútja tekintetében tér el az emlékezet. Az okát tekintve változó elemnek kell minősítenünk magának Bocskai Istvánnak a halálát is. A történeti irodalom is kétféle változatot helyez előtérbe: a vízibetegséget és a mérgezést. A néphagyományban jelenlévő elemek tekintetében azonban egyértelműen a mérgezés vádja domborodik ki. A néphit által amúgy is transzcendens tulajdonságokkal felruházott fejedelmet csak az erőszakos halál ragadhatta el az élők sorából, így a nép kollektív tudatába egyértelműen a mérgezés szerepel, mint a halált kiváltó ok. A fejedelem halálát kiváltó okok között azonban a mérgezés gyanúját már lényegesen korábban látjuk felbukkanni, mintsem hogy egy konkrét személyt is megneveznének hozzá. A néphagyomány fokozatosan halad az ismeretlentől az „ismert" felé. Azt egyértelműen leszögezhetjük, hogy a kezdeti általánosító megfogalmazásokat fokozatosan, és csak később váltja fel egy kézzelfogható személy megnevezése. Kezdetben csak az általánosság szintjén fogalmazódik meg a mérgezés lehetősége, s ezt váltja fel a sejtelmes elemektől sem mentes, és még mindig megfoghatatlan „kolozsvári leányzó" alakja. A néphagyományba is bekerülő Kátay Mihály, mint étető neve, kizárólag Bocskai halála után, sőt nyugodtan kijelenthetjük, hogy csak kivégzését követően került be a köztudatba.