Szekeres Gyula: „AGJ VR ISTEN MOSTIS ILJ FEIEDELMET..." ( Bocskai-szabadságharc 400. évfordulója 3. Debrecen, 2004)

Kátay elfogásáról, árulásáról és haláláról

Mint alább látni fogjuk, Bocskai halálát követően alig pár évtized leforgása alatt-, de mindenesetre egy emberöltő időszakán belül - már Tatrosy György históriája is e felépítést követi. Tatrosy György történeti feljegyzései (1645.) „Boczkay István megh bekellik Rudolphus cziazarral szép conditiok alatt. Ismét az ket cziazar keőzeőttis békességet szerze. Végre mikor niugodalomra be szállott volna Cassara az nagy uty arulo emberteől Katay Mihalitol megh ettettetek (oh atkozot embernek gonosz es fene czielekedete) mely miat megh hala igen szép csiendesens Cassan, die 28 december. Az hamis ember pegjegh Katay sok ezer darabban vagdaltatok ugjan ott es Mislen el temettetek, illien epitaphiummal: En ki magiary nemzet aruloia Uramnak attam mérget halaiara Katay Mihály Mislen ez kis sirban Fekszik be hanjva sok ezer darabban."

439 Egy század elteltével azonban a historikusok által papírra vetett visszaemlékezések mintha sejtetni engednék azt a be nem töltött űrt, melyet a korábbi verziókban a végrehajtó személyének hiánya okozott. A hiátus betöltésére, ellensúlyozására ebben az időszakban már egyre többször találkozunk az ítéletvégrehajtó megjelölésével, ugyanekkor már csak személyre szabottság nélkül alkalmazzák az addig hiányzó, vagy hiányzónak tűnő elemet. Feloldására a megszokott terminust használva, a hóhérnak, mint ítéletvégrehajtónak a cselekvési körébe utalják az esemény tényleges végrehajtását. Ezzel olyan színezetet kap a népmondai hagyomány is, miszerint a kivégzést törvényes ítélkezés előzte volna meg. Ezzel is bizonyítva azt, hogy maga a kivégzés is törvényes keretek között zajlott volna le. Erre utalnak a fogház és tömlöc kifejezések is, bár a valóságban erről szó sem volt. Holott erről tesz bizonyságot a Gyulai L. Gábor kismarjai nótárius által lejegyzett história is. 439 DOMOKOS Pál Péter 1957. 247. p. 234