Szekeres Gyula: „AGJ VR ISTEN MOSTIS ILJ FEIEDELMET..." ( Bocskai-szabadságharc 400. évfordulója 3. Debrecen, 2004)
Kátay elfogásáról, árulásáról és haláláról
Szécsi György, ki akkori udvari főkapitánya volt, és az udvar népével ő cselekedte, cselekedtette" 434 LENCZ Géza egy újabb nevet is felvet, Kátay kivégzése kapcsán. A megtorlás koordinátoraként Forgács Ferencet nevezi meg, bár az általa beállított mondabeli környezet erősen emlékeztet Szepsi Laczkó históriájára - azzal teljesen azonos - csak éppen a megnevezet személy más. 435 Miként lehetséges az, hogy a fejedelem gyilkosának kivégzését szorgalmazó személy kiléte mind a mai napig kétségeket támaszt? Miért nem vállalta fel senki sem annak ódiumát, hogy ő Kátay Mihálynak, a fejedelem megmérgezőjének megbüntetője? Nagyon is elgondolkodtató, hogy a leginkább ismert és hivatkozott forrás is egy - a történelemben ismeretlen - egyént nevez meg! Úgy tűnik senki sem volt büszke ezen tettre. Vajon miért? Legfőképp az támaszt kételyeket e rejtelmes ügy kapcsán, hogy a történeti források mellett a néphagyomány sem őrizte meg ezen személy nevének emlékét! Holott kitől várhatnánk el, - ha nem a nép kollektív emlékezetétől -, hogy emléket állítson azon egyénnek, aki megtorolta a fejedelem halálát! S, mint azt alább látni fogjuk, a népi indíttatású hagyományok sem neveznek meg egy árva személyt sem! Annak ellenére, hogy a fentebb említett históriákban több olyan történetileg hiteles személy neve is felmerült, aki részt vett, vagy részt vehetett a kivégzésben. Sőt Kátay kivégzésének történetét - az évtizedek során - egyre inkább kollektív büntetésként, a nép együttes akarataként mutatják be. NAGY László - Kátayval foglalkozó tanulmányában - elveti, illetve megkérdőjelezi a kollektív büntetés lehetőségét. Máig megválaszolatlannak tartja azt a kérdést, hogy: „Hol volt és mit csinált a „népítélet" idején a politikai ügyekért felelős és az udvari katonák között oly nagy tekintélynek örvendő Nyáry Pál tanácsos, és hol volt Széchy György, az udvari KAZINCZY Gábor 1863. 173. p. Az összevetés érdekében közöljük mindkét változatot. Míg Szepsi Laczkó históriájának idevonatkozó részlete így szól: „A pellengér alá vivék, és Gymes Ferenc azt kiáltá kivonván az kardját: Nosza vitézek! tisztessége vesztett áruló az, ki e hitetlen árulót nem vágja." A LENCZ Géza a következőkben adja az eseményt: „a város piaczán levő kőpellengérhez hurcolják, hol a testőrök vezetője, Forgács Ferencz kardját kivonván kiáltá: Nosza vitézek! tisztessége vesztett áruló az, ki e hitetlen árulót nem vágja." Lásd: LENCZ Géza 1907. 83. p.
