Szekeres Gyula: „AGJ VR ISTEN MOSTIS ILJ FEIEDELMET..." ( Bocskai-szabadságharc 400. évfordulója 3. Debrecen, 2004)
Kátay elfogásáról, árulásáról és haláláról
„1607. Meghalván lassan az mérög bevétel után a fejedelem, Kátai Mihály a fogságban igen megbizá magát, azt kérdi vala: „Ki csoda foglya vagyok én? Ki tart engemet is arresto? Akarnám bizony megtudni, és gondot is viselek jövőben róla." Azután titkon a császárnak leveleket ira és egyebeknek is, melyekben kéri vala a császárt, hogy küldene Mandátumot, hogy a fogságból mindjárást elbocsátatnék, Azután titkon hivá egy fő szolgáját 423 és committálá, hogy mentől hamarább a leveleket vigye el, és ő felségöktől hamarsággal hozzon kedves választ. A jó ifjú legény követ nem tűrheti, hanem a Malom-utcában tekint estve, madarától elbúcsúzni, hogy oly meszsze utra mené. A szépen szóló madár mint Delila, a nyájasság közben kiveszi belőle: hova menne, mi dologban járna, és mikor indulna; igen fogadá, hogy senkinek meg nem mondja. Reggelre kelve a követ Kassáról elindula és utána eredvén Jászóra mené. Nem tűrheté a csácsogó szarka, hanem a titkot, házát nyomkodó és látogató hősnek reggel ottan megmondá. Az hitösek levén udvarhoz, Nyári Pálnak a dolgot titkon megmondták. Nyári Pál ex consilio a követ után elküldte estve Kassáról, és megparancsolá, hogy Jászon ott érjék és megfogván viszsza vigyék az udvar hadabeliek. Azok éjjel Jászóra ménének, és megrudakozák a Kátai követének szállását. Reggelve kelve, elkészüle útára a követ, és a búcsúvétel után fölüle és elindula. A fejedelem szolgái mindjárt rajta lőnek megfogták és mind levelestől Kassára viszsza vivék, honnan az urak sok titkokat megértének. Azután Kátai Mihályt, a megholt fejedelem udvara népe egy hajnalkor a fogságból kihozá, igen mondja vala: „Mit csináltok vitézek? Ugy cselekedjetek, hogy jó legyen, mert bizony megbánjátok! A romai császárra tiltom magamat." Amazok mondának: „El költél bizony arról!" Midőn a piaczra érének vélle, a kő pelengérhez kezdenek vélle menni. Eszébe vevé, hogy elkölt a tréfáról; reménkedni kezde. Amazok mondának: „Jer elébb csak, majd elbocsátunk". A pelengér alá vivék, és Gymes Ferencz azt kiáltá kivonván az kardját: „Nosza vitézek! tisztessége vesztett áruló az, ki e hitetlen árulót nem vágja." Elsőbben Gymes Ferencz vágta, azután mindnyájan, izről izre a sokaság apróra elapritá a fejedelem megétetéséért. Azután mintegy kilencz óra tájban a felesége öszvesöpörteté a sok ezer részre aprított testet a pelengér alatt, egy lepedőben fölszedé és ugyan azon nap Kassáról kivivén, azután Mislén eltemettette." 424 A név az eredeti szövegből is ki lett húzva. 424 ERDÉLYI TÖRTÉNELMI ADATOK, III. 1855. 100-101. p.
