Szekeres Gyula: „AGJ VR ISTEN MOSTIS ILJ FEIEDELMET..." ( Bocskai-szabadságharc 400. évfordulója 3. Debrecen, 2004)

A javasasszony

bármilyen állapotot] és többnyire jó szándékú, az ellenkezést leginkább az Aulici Botschkaini [Bocskai udvari hívei] szítják, akiknek Kassán és környékén házaik, birtokaik, tisztségeik és jövedelmeik vannak, amelyeket nem szeretnének elveszíteni."

401 S, ha minderről tudott Bocatius, akkor hogyne tudott volna mindezen dolgokról a fejedelem bizalmasa Illésházy! Erről, és Illésházy Janus-arcúságáról, s a mindenáron való megegyezés érdekében tett - nem éppen önös célok nélküli

402 - tárgyalásairól a császárhű Istvánffy históriájából is tudunk: „Illésházy pedig őket [a császáriakat] annál könnyebben vette rá oly érvekkel azoknak elfogadására, amiket kért, hogy azt mondta, Bocskai kétségtelenül hamarosan el fog távozni az életből, s amit neki megadnak, az ismét az átengedő császárhoz és a magyar királysághoz fog visszatérni, minthogy Bocskai nem hagy hátra utódokat sem."

403 Isteni előrelátás, vagy éppen más mondatta e szavakat Illésházyval? A fentiek értelmében és tudatában így már azon sem csodálkozhatunk, hogy Illésházy - a beígért orvosember helyett - már csak egy „javasaszszonyt" küldött a fejedelem „megsegítésére". A JAVASASSZONY Bocskai 1606. szeptember 7-én Illésházynak szóló válaszlevelében a következőket írta a javasasszonyról: „... fölötte kedvesen és igen jó nevén vöttük kegyelmedtűl, hogy az orvosasszonynak ide küldésében kegyelmed munkálkodott, és el is küldötte. Úgy ismerjük, hogy még afféle orvosok közül eddig ennél tudósabb hozzánk nem akadott, magunkat is igen bíztat szemtűi szömben, hogy minden kétség nélkül meggyógyít. Istentűi kevánjuk, hogy nyújtsa áldását orvoslására és cseleködhessék minden jót velünk, nem hagyjuk mi fáradságát és velünk való bajlódását heába."

404 1 Lásd: Bocatius János vallomása és supplicatiója. BOCATIUS János 1985. 133-134. p 2 Mint tudjuk Illésházy a császáriakkal való tárgyalásai során nem feledkezett meg önös érdekeiről, ahogy Istvánffy históriája említi: „Erre az időre halasztották [1606. augusztus 1-én tért vissza Bécsbe] azt is, hogy Szentgyörgy és Bazin várakat Illésházynak átadják, melyekről ő semmiképpen sem tudott megfeledkezni." Lásd: ISTVÁNFFY Miklós 1962.481. p. 3 Lásd: ISTVÁNFFY Miklós 1962. 479. p. 4 Ugyanebben a levelében ír a fejedelem szeptemberi állapotáról is: „Állapotunk felől írhatjuk kegyelmednek, az kegyelmed elmeneteli után noha könnyebben is voltunk néha, de viszonylag néha erőtlenebbül is voltunk. De legyen istennek hála, sok az ideje, hogy reggel is jobban és csendesben nem nyugottunk, mint az elmúlt két északa, és egyébként is ugyan sokkal jobban és könnyebben érözzük magunkat min-