Szekeres Gyula: „AGJ VR ISTEN MOSTIS ILJ FEIEDELMET..." ( Bocskai-szabadságharc 400. évfordulója 3. Debrecen, 2004)
A zsidó doktor
A fordulat abban nyilvánult meg, hogy a gyógyításában elért eredmények ellenére a fejedelem mégis új orvost kértl Azonban ez nem minden előzmény nélküli való! Sőt, hogy ismételten Illésházyhoz fordult, azt sem tekinthetjük csupán a véletlenek összejátszásának! A fejedelem levelezése alapján, immár azt a feltevésünket is megkockáztathatjuk, hogy ekkor a fejedelem irányítása már Illésházy kezében volt! Mire alapozzuk hipotézisünket? Csupán azon egyedül hitelesnek mondható folyamatra támaszkodunk, amelynek gerincét Illésházy és Bocskai levelezése adja, és ekkor még nem is említettük a historikus irodalomban található bizonytalansági tényezőket. E levelek tartalma azt a feltételezést is megengedi, sőt megköveteli számunkra, hogy - a Kátay bűnösségét bizonyító eszmefuttatások mellett -, felvázoljuk azon lehetséges összefüggéseket is, amelyek a „másik oldal" esetleges „sötét" szerepére is rávilágíthatnak. Miként lehetséges az, hogy a sorozatos jobbulásról beszámoló levelek ellenére a fejedelem mégis új orvost kért Illésházytól? Sőt, még az öt nappal később kelt - az új orvos felől tudakozódó - levelében is ezt írja: „Magunk állapotja felől írhatjuk kegyelmednek, legyen Istennek hála, könnyebben és jobban vagyunk annál, hogy nem mint kegyelmed elhagyott bennünket, naponként az orvosok amivel tudhatják, mindennel könnyebbítik nyavalyánkat, ...". Ugyanakkor ezen leveléből arra is választ kaphatunk, hogy a fejedelem - betegségének állandó javulása ellenére - miért kért mégis új orvost Illásházytól? Semmi esetre sem önszántából! Sokkal inkább Illésházy előre megtervezett, s jól elgondolt stratégiájának részét sejthetjük a szavak mögött. Ennek bizonyságára a fejedelem levele szolgál újabb információkkal: „... az mely orvosember oda főn vagyon, kiről szállottunk is vala kegyelmeddel, még eddig alá nem jöve és nem is érthetjük, hogy jönne; szeretettel kérjük kegyelmedet, legyen gondviselése reá, küldje és hozzánk alá mennél hamarébb lehet, vehetnek ki abból is kétségünket; fölötte kedvesen és jó nevén vesszük kegyelmedtől." 395 Lásd: MOLNÁR Béla 1942. 9. p.
