Szekeres Gyula: „AGJ VR ISTEN MOSTIS ILJ FEIEDELMET..." ( Bocskai-szabadságharc 400. évfordulója 3. Debrecen, 2004)

Bocskainak háromszor is halálhírét keltik

Somogyi Ambrus a következőket tudta ezen kolozsvári leányról: „a kit a fejedelem megszeretvén, édesgető szavaival rábírta, hogy vele menjen; s ez Kátai indításából orvosságába, ételébe s italába vegyítette a megölő mérget. De Kátai tagadta s rá bizonyítani nem lehetett."

360 A fentebbiek is kellő bizonyságai annak, hogy mind a mérgezés, mind a kolozsvári leány motívuma valaha elevenen élt a nép körében. Arról, hogy valóban mérgezés, avagy az ún. vízibetegség végzett-e a fejedelemmel, nem lehet egyértelműen állást foglalni. A néphagyomány azonban a mérgezés kitervelőjének személyét illetően sem foglal állást, csak a kivitelező alakja sejlik fel egy konkrét személyként megfoghatatlan leányzó képében. így a mondai hagyományból csak a mérgezés meglévő hitét tudjuk csak igazolni, a személyt illetően nem foglalhatunk állást. Nevezetesen ebből arra következtethetünk, hogy a nép nem Kátait vádolta a fejedelem erőszakos halálával, az csak a későbbi korokban rakódott a hagyomány egészére. De magát, a mérgezés élő hitét nem vitathatjuk el, az még a fejedelem halála előtt keletkezett! Ha nem is a nép köréből indult ki a megétetés vádja, terjesztőiként, és a későbbi korokban a hagyomány tovább éltetőiként mégis a népet kell megneveznünk. Visszatérve a fejedelem halálának okait boncolgató elemzésekhez: meg kell említenünk azt a vélekedést is miszerint a későbbi halált kiváltó ok, hirtelen fellépő szívelégtelenség lett volna. Ezt az álláspontot azonban nehezen tudjuk elképzelni és elfogadni, miként egy harcedzett katona, amilyen a fejedelem is volt úm. az óriási izgalmak hatására kapott szívelégtelenség következtében kapta vízibetegségét.

361 A betegség tünetéből való évszázados távdiagnózis felállítását már csak azért sem tekinthetjük járható útnak, mivel annak bizonytalanságát éppen egy orvos, MOLNÁR Béla tanulmánya erősíti a legjobban. Az orvos szemszögéből éppen a fentebbi távdiagnózisként aposztrofált elméletében a „vagy-vagy" bizonytalan eseteit próbálta felhozni saját kórtörténeti megállapításainak érveiként: „A vizenyő különféle betegségeknek lehet a tünete, de mindegyiknek megvan a reá jellemző megjelenési helye. Szemtanúk szerint Bocskainak a lábszárai voltak megdagadva a térdéig, majd a combjáig. A vizenyőnek ez az elhelyezkedése a szívelégIdézi: JAKAB Elek 1888. 452. p.; lásd: Ambrossii Simig. Hist. Libr. IV. 433. p. 1 „Ezek a tárgyalások természetesen óriási izgalommal jártak és nagyon megviselték a fejedelmet." Ide bővebben lásd még: Dr. MOLNÁR Béla 1942. 9. p.