Szekeres Gyula: „AGJ VR ISTEN MOSTIS ILJ FEIEDELMET..." ( Bocskai-szabadságharc 400. évfordulója 3. Debrecen, 2004)

Fehérlányok a Nagykereki várban

Sőt arról is beszámol a história, miként végezte sorsát az áruló, miután Bocskai parancsainak ellenszegült, miszerint - Bocskai határozott tilalma ellenére - megengedte csapatainak a fosztogatást. De legfőbb és egyben utolsó érvként azon esemény szolgált megérdemelt halálához, amikor egyértelműen bebizonyosodott a németekkel folytatott titkos tárgyalása, levelezése: „El hiüe Balaz magát dolgaiban, W akar fü lönni minden dologban, Halgát vrünk ciak nagj jamborsagaban, Tür ideig Báláznak nagj sok dolgokban. Ez idö közt vrünk Kassában vala, Külömb külömb dolgokat igazgata, Balaz dolgát elmeiben forgattja, Jt kette sakada Báláznak torka. Kar lün Báláznak magát jg vesteni, Tökelletlenseg wt jm mire visy, Elletet es tistesseget mint vestj, Jg iar az ki magát hamar el hisj."

331 A nevezetes esemény éppen - a későbbiekben mérgezéssel gyanúsított- Kátai Mihály lakóhelyén történt: „...a hajdú generális éppen Kátai kassai szállásán mulatott, amikor a kancellár megtalálta a dolmánya zsebéből földre hullott áruló leveleket. Lippai részegségében nem vette észre a Basta-levelek eltűnését, Kátai jelentést tett róluk a fejedelemnek, aki megparancsolta Nagy Albertnek és Segnyei Miklósnak, másik két generálisának, végezzenek Lippaival."

332 A két hajdúvezér 1605. január 6-án be is végezte a fejedelem rendelését, így „Kátai lakásán" - a história adatai szerint - torkát metszik az árulónak. A néphagyomány versbe szedett fentebbi szövegét támasztja alá Ortelius históriája is, aki a következőket mondja ezen esetről: „1605 jan. 6-án, esteli időben, Bocskay titkos parancsára legfőbb hadnagya, Lippay, a ki Kassát bevette, a város főnöke Sennyey Miklós és ennek hadnagya Nagy Albert által, a midőn az Kátay Mihályhoz vendégségre hivatalosképpen belépne, - azon gyanú miatt, hogy Bástához pártolni szándékozik - apródja mellett, ki kardját utána vitte, torkának átmet331 RÉGI MAGYAR KÖLTŐK TÁRA XVII. század 1. Bp. 1959. 277-278. p. 332 Lásd: SZÁNTÓ György 1942. 6. p.