Szekeres Gyula: „AGJ VR ISTEN MOSTIS ILJ FEIEDELMET..." ( Bocskai-szabadságharc 400. évfordulója 3. Debrecen, 2004)
Fehérlányok a Nagykereki várban
Bocskai István halála a népi emlékezet tükrében „Még Bécsbe is elmenet ez a Bocskai fejedelem, bevette Bécset is a hadseregivel. Mer jó ember vót, szerette a níp. Letelepítette a hajdúkat, telket adott nekijek. Ezír szerettík, meg szabad emberekké tette üket. Ott Bécsbe adták neki a mírges dogot. Mírges figét adtak neki." 324 tartja a kismarjai hagyomány. De az emlékezet szavai közül már kicsengeni véljük a hajdani Mátyás mondakör elemei közül a mérgezett, avagy a romlott füge motívumát is, mely az évek során már átcsúszott Bocskai István hagyománykörébe. 325 Minthogy a történelem máig sem foglalt egyértelműen állást arról mi is okozta valójában Mátyás király halálát „1490. április 4-én hirtelen ágynak esett, s máig tisztázatlan körülmények között 6-án elhunyt Bécsben" 326 , úgy Bocskai István halálának körülményeit is szintén misztikus homály fedi. Leginkább azon tekintetben, hogy előre kitervelt mérgezés, avagy egyéb testi betegség következtében lelte-e halálát. A nép azonban, bármit is mondott a történetírás mindig arra az álláspontra helyezkedett, hogy nagyszerű fejedelmének csakis erőszakos úton történhetett halála, más úton semmiképp sem! A mérgezésekről szóló híresztelések a korszak néphitében nem számítottak párhuzam nélkül való eseteknek. Nemcsak Bocskai megmérgezéséről terjengtek ezek a „mendemondák". Bocskaival kapcsolatosan a - főEgeresi Mihály 70. é. Kismarja (Hajdú-Bihar m.) 1954. Béres András feljegyzése. DMA.-NGy. 397. sz. 6. p. „A nagy király [Mátyás] 1485-ben kezdett betegeskedni s 1490 április 6-án nagy kínok közt meghalt. Április 4-én, mely virágvasárnapra esett, még jelen volt az istentiszteleten, s annak végeztével a velencei követet lovaggá ütötte. Déltájban nagyon fárdtnak, éhesnek érezte magát s hogy éhségét csillapítsa fügéket hozatott. Megevett egy fügét s szörnyű haragra lobbant mivelhogy romlott volt a füge. A királyné rémülten szaladt hozzá, mindenféle ételekkel kínálta, de a király semmit sem fogadott el. Szeme elhomályosodott, a feje szédült s bevitték a hálószobájába, ott lefektették.. Alkonyattájban elvesztette az eszméletét s kínosan nyögött, jajgatott, Jézus nevét kiabálta. Az orvosok tehetetlenül állottak ágya körül, nem tudták enyhíteni fájdalmát... Harmadnap reggelig tartott a rettentő küzdelem a halállal: április 6-án, a nagyhét keddjén reggel hét és nyolc óra közt kiszenvedett." Lásd: BENEDEK Elek 1996. 204. p, Lásd: SZÉKELY György 1967. 140. p. BÁNLAKY József véleménye szerint a király gutaütésben halt meg. Lásd még BÁNLAKY Józseftől: A magyar nemzet hadtörténelme, című munkáját.
