Szekeres Gyula: „AGJ VR ISTEN MOSTIS ILJ FEIEDELMET..." ( Bocskai-szabadságharc 400. évfordulója 3. Debrecen, 2004)
A Bocskai kiváltságok hagyományának utóélete
ült a bíró ott a bírói székbe. Mondta a nímet generális, hogy: - Nem piró, nem piró, kiskiráj. Csak lovat, szekeret kírt, egyszóval fuvart. A bíró öszvérfogatot rendelt neki. Egyik erre rántotta a szekeret, a másik arra. A hídon majd lemaradt a generális. Nemesilevele vót minden embernek. Még a 80-as évek elejin érvényes vót a nemeslevél, de én már nem értem. Az mind Bocskai adta a hajdúinak. Bocskaira büszkék is vagyunk, mert az megjutalmazta, aki ü mellette jól állt. Nem sajnált semmit. A marjaiak az ü hajdúi vótak. Nyolcvan gazdának osztott ki telket. Bocskai nőtlen ember vót. Nem vót felesíge, azon munkálkodott, hogy annak a polgárembernek is aki munkás, meg legyen a rendes megílhetíse." 302 Természetesen e mondák formai, és tartalmi felépítése sem nélkülözheti - a kiváltságok örökérvényüségének hangoztatása végett - azt a fanyar humort, amelyben az a hajdúöntudat is megfogalmazásra jut, amelyben a hajdani törvényenkívüliség emlékezete - a hajdúk kiirtására buzdító törvények - itt már ellentétes formát öltve jelenítődik meg, s immár ezen kiváltságokkal rendelkező hajdúk sérelmeik megtorlásaképp - mind a hajdani ellenségből, mind azok leszármazóiból, a Habsburg dinasztiából is - gúnyt űznek. Ennek pregnáns példáját mutatja Illés generális és a marjai főbíró esete, amelyben a marjai bakter szava is nagyobb tekintéllyel bír, mint egy osztrák generális parancsa: „Történt egyszer egy nyári vasárnapon, hogy Illésy generális Debreczenből N.-Váradra H. Pályin, K.-Marián át a saját kocsiján, de előfogatos lovakkal szándékozott utazni. Kis-Mariában a reggeli isteni tisztelet alatt érkezett, mikor a tanács a templomba volt és a városháznál csupán egy jól fegyelmezett bakter maradt hátra. Amint a generális a kocsiból kiszállott, a bakternek szigorú hangon parancsolta, hogy számára rögtön előfogatot hajtson; a bakter azonban kijelentette, hogy neki a városházat elhagyni nem szabad, de ha szabad volna, sem tehet ilyesmit a nemzetes főbíró uram engedelme nélkül. A Kis-Maria város szabadalmaival ösmeretlen főtiszt, az eddig sehol nem tapasztalt engedetlenség miatt épen akkor teremtettézett legczifrábban mikor a tanács a templomból megérkezett. Egeresi Mihály 70. é. Kismarja (Hajdú-Bihar m.) 1954. Béres András feljegyzése. DMA.-NGy. 397. sz. 7. p.
