Szekeres Gyula: „AGJ VR ISTEN MOSTIS ILJ FEIEDELMET..." ( Bocskai-szabadságharc 400. évfordulója 3. Debrecen, 2004)

„Hűbelebalázs”

ördögének ellensége a császárpárti Hans Christof, azaz Pucheim János Kristóf, az osztrák katolikus főurak egyik legkiválóbbjának mondott személy.

285 Hogy nem ő volt mégsem a legkiválóbb, arról éppen Bocskai angyalkái, azok az ellenség által ördögöknek nevezett hajdúk gondoskodtak, hiszen e fent nevezett Hans Christofot, vagyis Pucheim János Kristófot már egyszer megverték Bocskai csapatai. Emlékezzünk csak vissza a tanulmányunkban már korábban említett Rerum in vita

2

*

6 VIII. részére: „Octingentos pedites capitanei Puchan in possessione Kuchin die veneris nostri invaserunt, qua incensa, pedites etiam coesi." vagyis: „Puchan kapitány nyolcszáz gyalogosát Kuchin településén a mieink péntek napján megrohanták, a falut felgyújtották, a gyalogosokat pedig lemészárolták." így sem akkor, sem e későbbi esetben sem tudta megakadályozni Bocskai és hajdúinak végső győzelmét. „HŰBELEBALÁZS" Firól-fira szálló hagyományaink révén nem ismeretlen a magyarság körében azon szólás-mondás, melyet az elhamarkodva, a mindenáron való tenni akarás eszméjét valló, vagy éppen, a túlzottan pozitív hozzáállású, vakmerő egyének cselekedeteire mondanak. Azonban a „(Hű!) bele [neki] Balázs!"

2

*

1

, vagy a cselekvés módjának jelzőjeként használatos „Hűbelebalázs módjára. ",

288 illetve a bátorság erényét támogató, az isteni segítség lehetőségét is megcsillogtató: „Hü! Bele Balázs, lovat ád (az) Isten."

2

*

9 szólásaink eredete ma már az ismeretlenség homályába veszett.

290 Holott történeti-alapnélküliségét badarság lenne erősítenünk, hiszen eredetének kérdésében egyértelműen kijelenthetjük, hogy ezen fentebbi szófordulatok magja és alapja magyar földön termett, és közvetlenül Mátyás főherceg a prágai nuncius határozott kívánságára tette meg János Kristófot 1500 német lovas élére, „mint egyházának hű, sőt vakbuzgó fia, szeptemberben Borghese bíbornoknak - a pápai államtitkárnak - szíves üdvözlete és szerencsekívánatai között indult Magyarországba lovasaival." Lásd: MAGYAR ORSZÁGGYŰLÉSI EMLÉKEK, XII. 403. p. Lásd: ERDÉLYI TÖRTÉNELMI ADATOK, III. 1855. 96-97. p. O. NAGY Gábor 1966. 68. p. Lásd: O. NAGY Gábor 1966. 294. p. Ehhez vesd össze a „Lovat is ad isten a jobbiknak" szólásunkkal. Lásd: O. NAGY Gábor 1966. 443. p. A legnagyobb magyar szólásgyűjtemény sem tud közelebbit mondani kialakulásának gyökeréről. Lásd: O. NAGY Gábor 1966. 68. p., 294. p., 443. p.