Szekeres Gyula: „AGJ VR ISTEN MOSTIS ILJ FEIEDELMET..." ( Bocskai-szabadságharc 400. évfordulója 3. Debrecen, 2004)

Kereki vár megvívásának emlékezete

elhagyta s irtózva gondol rá, hogy szolgasága örökös lesz; mindenki esengve várja az elnyomatás igája alól felszabadulását, csak vezetője nincs, akinek zászlója alatt a szolgaság kínját magáról lerázza. A török császár annyi segélyt ad, a mennyi kell. Nagylelkű férfi s nemes honpolgár, aki hazájának mindenével tartozik, ha a végzet úgy kívánja, nem tagadhatja meg iránta való szolgálatát, ha tán életét kell is feláldozni, a mi örök dicsőséget hoz nevére."

247 A levelet valóban el is indították Bocskaihoz, de azt sohasem kapta kézhez, mivel vivője - a levéllel együtt - német fogságba került. A mondabeli Lónyai helyett azonban Barbiano kezét kell sejtenünk, aki ezen levelet Prágába a császári udvarhoz küldötte - törökkel való összeesküvéssel vádolva meg —, s kérvényezte azonnali megbüntetését. A császári tanács ezen fentebbi vádat tényként kezelte és felhatalmazta Barbianot Bocskai elfogására és várai megtámadására.

248 Ugyanakkor a mondába nem véletlenül került be a váradi németség említése, hiszen Belgiojoso, ugyanekkor Concini Cziprián nagyváradi kapitánytól is hasonló följelentést kapott.

249 A szerencse a harc kezdetén még Barbianonak kedvezett. Nevezetesen árulás következtében elfoglalta Szent Jób várát, de Kereki váránál már vereséget szenvedett az Örvendi Pál vezérlete alatt álló 300 köleséri hajdútól. A fentebbi néphagyományt látszik alátámasztani a későbbiekben Kölesér puszta mezővárosba költöztetett, illetve adományozott hajdúknak - későbbi lakosainak -, szóló kiváltságlevél szövege is: „... A nap sugaraihoz hasonlóan

250 kegyelmünket, bőkezűségünket és jótéteményeinket kiárasztani teljes készséggel igyekszünk és akarjuk. Akik közt, minthogy leghívebb emlékezetünkben van, szerencsés törekvésünknek mindjárt kezdetén a tekintetes és nemes Egry István, utóbb Jote Gergely kapitányaink alatt vitézkedő katonáinknak kiváló buzgósága, hűsége és szorgalmatoskodása, amiket részint a mezei hadakozásban, mindenütt a helyek és idők különbözése szerint, jelesen pedig Kereki várunknak védésében tanúsítottak, amidőn azt a német katonaság észrevétlenül, s minden várakozáson kívül ostrom alá vévén, a mi Kereki várunk elől említett katonái a várba bemenvén, nemcsak az ellenséget - közülük sokat levágván - az ostromlástól megszűnni kényszerítették. Arra is okot s alkalmat adtak, Közli: JAKAB Elek 1894. 782. p. JAKAB Elek 1894. 782. p. Ide lásd: RÓNAI HORVÁTH Jenő 1893. 579. p. Ide lásd a „Hűbelebalázs" című fejezetünket is.