Szekeres Gyula: „AGJ VR ISTEN MOSTIS ILJ FEIEDELMET..." ( Bocskai-szabadságharc 400. évfordulója 3. Debrecen, 2004)
Kereki vár megvívásának emlékezete
nak, mellyet azon viszontagos üdőben, a' pártosoknak egy fortélyos Tagja, tsálárdul mind Belgiojósában, mind pediglen Botskaiban egymás ellen felgyullasztott, úgy, hogy egyik a' másik ellen sugdalt törekedéseket valóknak vélvén, ne hogy roszszúl tőrbe essék, kiki magának bátorságot szerezni kívánt, és azért egymás ellen nyilvánságos viadalra fakadott. Hlyen szóbéli hirlelésnek már most valóságos Tanúbizonysága, azon, még 1606. esztendőben az a' Fejedelemnek életében örök emlékezetére felállítatott kő..." 245 Ezekről az előzményekről a következőkben emlékezik meg a néphagyomány: „Volt Bocskai fejedelemnek a bihari hegyen szép szőleje, mely a hegy tetején terült el. Bocskai a Kereki várban lakván, gyakran időzött itt és az e szőllőben termett borát a Kereki vár pincéibe hordatta. Álljon itt a Bocskai kor egyik legnevezetesb eseménye, mint amely a bihari szőlővel némi összeköttetésben van: Lónyai mindenképp erőltette sógorát Bocskait, hogy támadja meg a váradi német sereget, mert úgy hallatszik különben is fel van a császárnak adva, hogy fel akar ellene támadni, de Bocskai csendes véralkata és okos ember, nem volt rábírható. Ennél fogva az aligazgató más módot gondolt ki sógora ingerlésére, nevezetesen felment Bécsbe, feladta Bocskait, hogy az megtámadni készül a váradi várban lévő német sereget s parancsot eszközölt a Kereki vár megtámadására. Ezután visszament Bocskaihoz és a támadás napján - mit ő jól tudott - így szólt hozzá: - Sógor! Hátha elmennénk a bihari szőllőbe? - Bocskai azonnal nyergeltetett s egy lovásztól kísérve el is mentek oda, azonban dél felé ágyúzást hall Bocskai Kereki felől, majd puszta szemmel is kiveheti az ágyúk lángjait. - Nem meg mondtam? Szóla ekkor Lónyai, hogy megtámadnak a németek? - Bocskai ekkor hirtelen haza futtatá lovászát, - mert tudni kell, hogy a Kereki vár árkában folyó Kis-Körözs alatt alagút vezetett a várba, - megizené feleségének, hogy csak két hétig tartsa a várat, akkorra nagy erővel jön oda, s maga ekkor megindulván Félegyháza, Diószeg, Mihályfalva s még több község népét felkeltve 20.000-ed magával a német sereget hátul véletlenül megtámadó, [értsd: meglepetésszerűen] amikor a kapun kirohanó Kerekiek segélyével úgy megverte őket, hogy Tokajig szaladtak. Az álmosdi határban máig is Vérvölgyének nevezik azon JANKOVICH Miklós 1818.1. köt. 69. p.
