Szekeres Gyula: „AGJ VR ISTEN MOSTIS ILJ FEIEDELMET..." ( Bocskai-szabadságharc 400. évfordulója 3. Debrecen, 2004)

Sólyomkő vára nevének hagyományáról

Sólyomkő várának emlékét idézve említ K. NAGY Sándor is egy firól fira szálló hagyományt, melynek értelmezése nehezen függetleníthető a hajdani - Bocskai -, és a későbbi várúr, Báthory emlékétől: „A szent némaságot nem zavarja semmi, csak a patak csevegése, mely elhalóan jut fel a mélységből és annak az egy pár sólyomnak suhanó röppenése s felsikoltása, mely itt a romok sziklafalában lakja ősi fészkét. Igen, ősi fészkét, mert századokon át firól fira szállott a hagyomány, hogy a sziklaodúban mindig tanyázott sólyom-madár és pedig soha sem több egy párnál, ez az egy pár fiakat nevelt s midőn felnőttek, világgá bocsátotta őket, - ha az öregek kihaltak, egy pár fiók örökölte az ősi fészket és folyton úgy megtudta védelmezni a hősi romokhoz ősi jogát, hogy sem sólyom, sem más madár soha nem költözhetett be oda."

234 Ezen fentebbi, egy valaha elevenen élő népmondai hagyomány megörökítése kapcsán kell utalnunk a népi gondolkodásmód azon elemére, amely - csakúgy, mint a hagyományozódás maga - azt az elvet követi, miszerint az öröklődés menete is egy eleve elrendelt utat követ. Ez az út a hagyományozódás szempontjából a lényeges és lényegtelen szétválasztásában mutatkozik meg -, míg egy konkrét történeti esemény, hely vagy személy tekintetében csak azok a helyek, események, és személyek neve marad meg a népi emlékezet szelektív tudatában, amelyet a nép fontosnak, meghatározónak tart. Az ezek mellett álló dolgok, mind érdektelenekké válnak. Csak így lehetséges, hogy a nép kollektív tudata olyan eseményeket is megőrizzen, és átörökítsen - esetleg megújult formában -, amelyről a hagyományozódás törvényszerűségei alapján (értsd: három nemzedék emlékezete), már réges-régen meg kellett volna feledkeznie, így bizonyos részletek nem is maradnak meg a nép emlékezetében. Mielőtt azonban téves következtetésekre jutnánk a néphagyomány emlékezetét illetően, rögvest le kell szögeznünk, hogy ezen alább említendő történés csak Bocskai közvetlen környezetének tagjai számára volt ismeretes. K. NAGY Sándor 1883. 73-74. p. Ezen korábbi hagyomány pusztulási folyamatához az eredeti értelmezés kikopása folytán -, a mondai eredet is átértékelődik, bár bizonyos elemét - a védelem funkcióját még így is megtartva - az egy évszázaddal későbbi gyűjtés már csak a következőről tesz említést Sólyomkő vára kapcsán: „Ezen a sziklán fészkeltek a sólyom madarak. Pusztították az egereket és a kígyókat, hogy a kiránduló szerelmes fiataloknak ne kelljen félni az erdőben." Krizsán Pál. 60. éves. Görbe István gyűjtése. 1958-1960. Nagybánya-Veresvíz. Lásd: LANDGRAF Ildikó 1998. 229. p.