Szekeres Gyula: „AGJ VR ISTEN MOSTIS ILJ FEIEDELMET..." ( Bocskai-szabadságharc 400. évfordulója 3. Debrecen, 2004)

Bevezetés

hez köthető néphagyományok még csak a felgyűjtés szintjén sem kerültek be a tudományos feldolgozás áramlataiba. Bár a Hajdúság népköltészeti hagyományának összegyűjtésére már régen megtörtént a kezdeményezés. Még 1914-ben a Csokonai-kör, a Petőfi-Társaság és a Kisfaludi-Társaság közös irodalmi díszgyűlésén Sebestyén Gyula jelentette be, hogy tervbe vették a hajdúsági néphagyomány „gazdátlan kincsének" összegyűjtését. A kezdeményezés azonban sohasem valósult meg, csak kisebb adatközlések láttak napvilágot, majd maga a kezdeményezés is feledésbe merült. így a mai napig hiányzott egy átfogó összegzés is, mind Bocskai István, mind az általa vezetett és letelepített hajdúk népmondai hagyományáról csakúgy, mint annak későbbi tudatbeli látens továbbéléséről. Mindezek mellett továbbra sem kutatott a trianoni határokon kívül rekedt magyar területek Bocskaihoz fűződő hagyománya, holott a fejedelem nevéhez kapcsolódó szabadságharc főként ezeken a területeken hagyhatott beható nyomokat a nép emlékezetében. Bocskai néphagyományban betöltött szerepének felvázolásához ma már azokat a mondai, história töredékeket is vallatóra kellett fognunk, melyek csak belső tartalmuk kibontása során fedték fel összefüggéseiket. Kiadványunk fejezeteiben éppen ezeket a látensen élő alapokat kívántuk megkeresni. Tudva, hogy a mondák és a történeti históriák elemzése során - figyelembe véve a mondák fejlődési törvényszerűségeit is - sokszorta el kellett vonatkoztatnunk a vizsgált monda történeti korától, és az eredeti történés alapjait kellett, hogy megkeressük. Tanulmányunk során nem egyszerűen a mondák szövegközlését kívántuk nyújtani, hanem egy több lábon álló elemzés során - megkerestük azokat a gyökereket, és históriai összefüggéseket, amelyek kibontásával mind a népmondák, mind az eddigi történeti kutatások egyoldalúsága helyett rámutatunk azok komplexitására. így bizton mondhatjuk, hogy összefüggés keresésünk kapcsán, a kutatott mondák immár megmutatják lényegi tartalmukat is, azt a tartalmat, aminek eddig csak a felszínét vizsgálták, s így a vizsgálódás eredménye sem lehetett más, mint felszínes. Kiadványunk a fellelhető hagyományok összességéről kívánt képet alkotni, melyek látszólag csak egy adott népcsoport - jelesen a hajdúk hagyománykörébe utalhatók. Azonban e hagyománykör belső tartalmát vizsgálva azt kel mondanunk, hogy ez nemhogy leszűkítette volna ezt a tradíciót, hanem éppen országos érvényűvé emelte.