Pozsonyi József: Az eörményesi és karánsebesi Fiáth család története - Régi magyar családok 12. (Budapest, 2024)
Bárói ágak - Hősi halottak az első világháborúban
Régi magyar családok 12. Reggel Triesztből autón mentünk Abbáziába. Megérkezve fekete zászlókat lobogtat a szél. A portás közli velünk, hogy Ferenc Ferdinándot és feleségét meggyilkolták. Fiáth rám néz és csak ennyit mond: Ez háború, és én elfogok esni! Elmosolyodtam Majd igyekeztem másfele fordítani a szót, és többet nem is beszéltünk erről.95 95 Kozma Miklós: Egy csapattiszt naplója 1914-1918. 397-398. oldalak 96 uo.: 21. oldal 97 uo.: 398. oldal Kozma Miklós 1914. július 27-én a következőket jegyezte be a naplójába, az első notesz első oldalára: „Az ultimátum Szerbiának július huszonharmadikán ment el. A városban [Budapest] háborús lelkesedés. Báró Fiáth Béla kapitánnyal végigsétálunk a városon. Tömegek vonulnak, ütemesen lépve, „Vesszen Szerbia!” kiáltásokkal. Elgondolkozva nézzük. Fiáth megszólal: — Ezek nem tudják, mi a háború. Mi elfogunk esni, ezek közül is rengeteg és amelyik majd megmarad, az éppen úgy ordít majd a békéért, mint most a háborúért. És a végén talán forradalmat fognak csinálni!”96 Később pedig azt írta: „Jött a mozgósítás. Fiáth indulás előtti este átjön hozzám egy csomaggal s a következőket mondja: — Ebben a csomagban van a gyerekkori naplóm, családi írások, miegymás. Ha valami találna velem történni, bontsd fel és juttasd el Bennyey Bélához. A háború alatt sohasem beszélt többet rossz elöérzetröl, vagy arról, hogy el fog esni. Ment, bárhová küldték, vidáman és nyugodtan, pedig eleget küldték, hiszen egészen bizonyos volt, hogy ő minden feladatot teljesen megold. Aztán elesett Sandeznél. Mikor a csomagot kibontottam, a benne lévő írásokon egy papírlap feküdt: egy rajz. Fiáth igen szépen rajzolt. Egy domb, rajta egy derékban kettétört dór-oszlop s azon felírás: „Múlandóság 191-?”97 Abban az időben amikor Fiáth Béla elesett a harctéren Kozma Miklós 1914. november 24-től 1915. február közepéig lázas betegen lábadozott otthon, Budapesten. Naplójában ez áll: Az ezredtől való eljövetelem után a hadosztály Sandez irányába vonult, s majdnem nap nap után harcolva végül is az óriási harcok gyújtópontjába Limanowához került. December hatodikán telefonhoz hívnak. Báró Fiáth Miklós, Béla öccse megindultan tudatja, hogy sürgöny értesítést kapott: Béla Sandeznél elesett. Fejlövés, azonnal vége volt. Bővebbet ő sem tudott. Fiáth Béla legjobb, a szó komoly értelmében talán egyetlen barátom s nemcsak a hadosztály, hanem a monarchia egyik legjobb lovastisztje is volt. Dénes és ő voltak azok, akiket a háborúban legjobban féltettem és szerettem. Már nincsenek. Szállingózó hírek s a legkülönfélébb verziók jönnek Fiáth eleste felől nap-nap után, azután egy sebesült altiszt, majd mások elbeszéléséből is kialakul a végleges kép. 72
