Pozsonyi József: Az eörményesi és karánsebesi Fiáth család története - Régi magyar családok 12. (Budapest, 2024)
Bárói ágak
Régi magyar családok 12. A következő tíz évben csak a családjának élt vörösberényi birtokán. Mint korábban írtuk Ferenc József császár 1857-es magyarországi körútja során, amikor Veszprémbe látogatott, léptette elő Fiáth Ferenc testvérét, Lajost őrnaggyá, unokaöccsét, János bátyjának a fiát, Gyulát főhadnaggyá, majd ugyanabban az évben Fiáth József bárói rangra emelésével a gyermekei is bárói rangot nyertek. Fiáth Ferenc tehát az apja révén lett osztrák báró. Amikor az uralkodó 1860. október 20-án kiadta az „Októberi diplomát”, mely az arisztokrácia követeléseinek kielégítésével Magyarországnak is nagyobb autonómiát biztosított, a magyar kormány Fiáth Ferencet 1860. december 10-én Veszprém megye főispánjává nevezte ki. A következő években saját gazdaságának rendbetételével, az akai birtok épületeinek felújításával foglalkozott, és saját kérésére 1864-ben főispáni méltóságáról felmentették, de 1865. szeptember elsejétől újra kinevezték és haláláig a megye főispánja maradt. Az 1860-as években a Deák pártnak volt tevékeny tagja. 1867. május 29-én a magyar országgyűlés megszavazta az 1867. évi XII. törvénycikket Ausztia és Magyarország kiegyezéséről, majd június 8-án Ferenc Józsefet magyar királlyá koronázták. Az uralkodó 1874. április 30-án eörményesi báró Fiáth Ferenc kamarás és Veszprém megye főispánjának adományozott bárói méltóság hatályát Magyarországra is kiterjesztette. Közéleti tevékenysége során több főispáni, országgyűlési követi beszédét megjelentették nyomtatásban. Ö maga is rendszeresen írt cikkeket különböző folyóiratokba, újságokba, mint például a Wanderer, az Augsburger Allgemeine, a Sürgöny, vagy a Független. Már elmúlt hatvan éves, amikor hozzákezdett korrajzzal kiegészített önéletrajzának megírásához. A két kötetben, 1878-ban megjelent mű a 19. század kiváló társadalomrajza, politika és eseménytörténet, és az önéletrajzi vonatkozású részei hűen bemutatják a szerzőt. Fiáth Ferenc szenvedélyesen szeretett vadászni, táncolni, szépen hegedült, ahogy Vereby Soma írta róla: „a szalonok ünnepeltje” volt. Emellett többször párbajozott is, egy alkalommal életveszélyesen megsérült. Az anyakönyvi bejegyzés szerint 1885. február 19- én Veszprémben, 70 éves korában, végelgyengülésben hunyt el. Veszprémben Kovács István megyéspüspök végezte el a beszentelést, majd holttestét Akára szállították, ahol Pribék István felszentelt püspök temette el a családi sírboltba. 29. kép Fiáth Ferenc 1878-ban megjelent önéletírásának második kötete 60
