Pozsonyi József: Az eörményesi és karánsebesi Fiáth család története - Régi magyar családok 12. (Budapest, 2024)
Bárói ágak
kz eörményesi és karánsebesi Fiáth család története tudós, a magyar akadémiai szótár főmunkatársa volt. 1829-ben apja Székesfehérvárra adta retorikát (szónoklattan) tanulni, majd a következő évben ismét Győrbe került juristának, jogot hallgatni, ahol 1834-ben sikeresen levizsgázott. Ugyanabban az évben október elsején Fehérvárra vitte az apja „patvariára”. A patvarista mai szóval joggyakornok, ügyvédbojtár, a patvaria pedig az, az abban az időben kötelező jogi gyakorlat, amit egy hírneves „tabuláris procatornál”, főügyésznél vagy alispánnál kellett eltölteni egy évig, hogy azután erről bizonyítványt szerezve „jurátus”, azaz jogász lehessen a királyi táblánál. Fiáth Ferenc a fejérmegyei főügyésznél volt patvarista, majd Pestre ment jurátusnak, ahol 1837-ben kitűnő eredménnyel vizsgázott. Ugyanebben az évben Veszprém megyében aljegyzővé választották és nevezték ki. Ettől kezdve elkezdett aktívan politizálni. Önéletrajzában írta: a fejérmegyei utasítást készítő bizottságban indítványoztam a közteherviselést, a birtok- és hivatal-képességet a "nem-nemes" részére is.84 Nézete szerint “a józan, biztos haladás, és békés átalakulás itthon; s Ausztriávali viszonyunknak a pragmatica sanctio alapján további fenntartása” a helyes út. Fehér vármegye az 1839-es gyűlésén megválasztotta alispánná és országgyűlési követté is. Ugyanennek az évnek a telét Pesten töltötte, ahol megismerkedett Széchenyi Istvánnal és Kossuth Lajossal. 84 B. Fiáth Ferenc: Életem és élményeim. Budapest, 1878. Első kötet, Tettey Nándor és Társa kiadása. 163. oldal Magánéletében jelentős változást hozott, hogy 1843. június 4-én, Felsőlendván házasságot kötött kapivári Kapy ÁgnessaL Valamikor 1844-ben egy kisleányuk született, de önéletrajza szerint pár hetes korában a gyermek meghalt. Az uralkodó 1845. március 15-én a magyar helytartó-tanács valóságos tanácsosává nevezte ki, május 1-én esküdött fel, a közigazgatási Il-ik osztályt kapta, vagyis az összes árva-ügyeket, megyei politikát és útlevél ügyeket, s egyszersmind referens lett a tiszai kerület úrbéri ügyeiben. A 1846 februárjában a nádor tejhatalmú királyi biztossá jelölte ki Székesfehérvárra, a következő évben császári és királyi kamarás lett. Az 1848 első hónapjaiban zajló események miatt áprilisban lemondott hivataláról, visszavonult a politikától és a közélettől, és vidékre költözött. A következő tíz évben Vörösberényben élt és ott születtek gyermekei: Miklós (1848. november 25.), Pál (1850. március 25.), Anna (1852. szeptember 11.), Ágnes (1854. március 22.) és Jozefa (1855. október 25.). Jellacic támadása, a pákozdi csata után Kenese (ma Balatonkenese), Vörösberény és Szentistván (ma Királyszentistván) nemzetőrei Fiáth Ferencet választották kapitányukká, de tényleges harci cselekményekben nem vett részt. 1849. január 9-én az uralkodó Veszprém és Zala megye királyi biztosává nevezte ki. „Főfeladatom a rend, béke, a közigazgatás és igazságszolgáltatás helyreállítása, és 57
