Pozsonyi József: Az eörményesi és karánsebesi Fiáth család története - Régi magyar családok 12. (Budapest, 2024)
Köznemesi ágak - Fiáth György ága
Az eörményesi és karánsebesi Fiáth család története A császári parancsnok utána küldte Lenkey János századost, hogy fogja el. De a honfiúi kötelességérzet ezt is magával ragadta s a helyett, hogy visszahozta volna Fiáthot, ő is vele ment.72 72 Vasárnapi Újság XXXIII. évfolyam, 29. szám, 1886. július 18.469. oldal. Az első honvédtiszt, a ki elesett című cikk Egy volt Württemberg huszár 43 évvel a huszárszázad hazaszökése után, a Vasárnapi Újság 1891. évi 44. számában, mint még élő tanúja az eseményeknek a következőket írta: Május hó első felében, mint villámcsapás hatott a hír, hogy a második század (Lenkeié), mely Mariampolban állomásozott, Vincze őrmester vezetése alatt megszökött Magyarországba, visszahagyva az állomásban akkor egyedül honn volt Schimpf nevű másodszázadost. A szökés idejében Lenkei János századparancsnok és Fiáth Pompejuszfőhadnagy Brzezánban voltak, és a midőn a hír megérkezett, az ezredes, gróf Paar Alfréd, nyomban hivatta Lenkei századost és szemrehányást tett neki a század megszökése miatt, mire Lenkei megígérte, hogy a századot visszahozza s Fiáth hadnaggyal haladéktalanul kocsira ült és a század után hajtatott. El is érte a századot, de bíz a huszárok őrizet alá vették, és magukkal vitték Máramaros-Szigetre, a hol nyolcz napi kemény lovaglás után először megállapodtak. Miként tudjuk, sem Lenkei, sem Fiáth nem tért vissza többé az ezredhez. Ennek a történetnek újabb változata a Székesfehérvári Szemlének már korábban részben idézett cikkének folytatása: „E tárgyakkal együtt kiállított fénykép Fiáth György fiát, Pompe just ábrázolja, ki a szabadságharc kitörésekor, mint Würtemberg huszár főhadnagy a magyar legénységből álló ezreddel Mariampolban állomásozott. Ott olvasták a kezükbe tévedt magyar lapokból a honi eseményeket. Ennek hatása alatt a legénység között titokzatos mozgolódás támad. A tisztikarból csak Fiáth Pompejus veszi észre az óvatos készülődést. S noha könnyen kitalálja, miről van szó, hallgat, nem árulja el őket. Május 28-án éjjel, csöndben, halkan egyszerre csak fölnyergei az egész század és 131 Würtemberg-huszár teljes hadifelszereléssel megáll Fiáth Pompejus lakása előtt. Harsányi őrmester, a mozgalom vezetője, bemegy és elmondja vakmerő tervüket, azután a század nevében arra kéri Fiáthot, hogy jöjjön velük és álljon az élükre. A főhadnagy a kérésnek nem tudott ellentállni, felköti kardját, elővezetteti lovát, a század élére áll és tovarobog velük. A szökést észreveszik, a tábornok Lenkey János századost küldi utánuk, hogy szép szóval visszatérésre bírja a csapatot. A vége azonban az lett, hogy ő is velük tartott és március 31-én szinte diadalmenetben vonultak be Máramarosszigetbe. Innen a rácok ellen vezérelték őket és ott küzdöttek a délvidéken, hol a legénységnek több mint fele elesett, Fiáth Pompejus pedig a szent-tamási (Turian) véres ütközetben ágyúgolyótól találva aug. 19-én hősi halállal fejezte be életét. (Gracza György: Az 1848—49-iki nagy szabadságh. tört. I. 419, 47
