Pozsonyi József: Az eörményesi és karánsebesi Fiáth család története - Régi magyar családok 12. (Budapest, 2024)
A török hódoltság ideje a Fiáth birtokok vidékén
Az eörményesi és karánsebesi Fiáth család története Fiáth Lázár negyvennégy éves korában, 1783. február 25-én kötött házasságot Sár-Abán, az akkor huszonnégy éves Danes TerézzeL A házassági anyakönyvi bejegyzésben írt életkorából valószínűsíthető, hogy 1739-ben született. Fiáth Lázár életéről a legtöbb ismeretet unokájának, az 1815-ben született Ferencnek életrajzi könyvéből lehet megtudni. Fiáth Ferenc, Veszprém vármegye későbbi főispánja tíz éves volt, amikor a nagyapja 1825. július 13-án meghalt. Visszaemlékezésében így írt róla: Atyánk [Fiáth József 1784-11868] meglátogatott bennünket. Én a folyosón találkoztam vele; fátyolos cilinder kalapot viselt s szőrkelméből volt készítve fekete ruhája; akkor tűnt fel először nékem, mily szép, nemes kifejezésű alak volt. Nagy-atyánk Fiáth Lázár halt meg; csak keveset láttuk, de még most is emlékezem rá: mindig arany zsinórozott magyar ruhában járt, melyet felvett Szentgyörgy napján Fejérvárott s levett s elajándékozott egy év múlva - amikor ismét újat vett. Jó öreg úr volt, Abán lakott Fejér vármegyében, s a hét éves porosz háborúban [1756-1763] már katona-tiszti rangot viselt; szépen poroszosán beszélt németül, fényt nem űzött, de jó asztalt tartott. Laufenbachnak hívták az akkori abai öreg plébánost; a plébánia közel feküdt nagyatyám házához, a plébános mindig nagyatyámnál volt, ott étkezett, mise után megjött, délután hazanézett, s ha nem volt hivatalos teendője, ismét megjelent - nagyatyám szerette s becsülte, mert ritka míveltségű, jó szívű lelkész volt, nem tudott nála nélkül meglenni. Az akkori fejérvári püspök Köp ácsy, fej érvári kanonokká akarta tenni, de nagyatyám kártalanította, csakhogy megtarthassa. - Fmlékezem, hogy nagyatyámnak volt talán 100 órája egy kerek asztalon, melyeket sajátkezüleg felhuzogatott s mindennap összeigazított. Egyszer valamennyit ellopták, a mit nagyon fájlalt, és sokáig, haláláig nem bírt elfelejteni. E buslakodása megfoghatatlan maradt előttem, hisz gazdag ember volt, hozathatott volna magának ismét órákat, de nem tette. Atyánk, fájdalmában nem igen osztoztunk; s azon kijelentésének, hogy már egész családunk Abán van, és mi is oda megyünk vacatióra, igen örültünk. Atyám, mint legöregebb testvér átvette az egész vagyon kezelését, és így mi az osztály befejeztéig vagy 3 évig ott laktunk, nagyatyánk házában, s ott töltöttük a vacatiót, - és milyen vacatiót! egészen új világ nyílott meg előttünk. Házunk mindig tele volt, nagybátyám János, György, Péter ott időztek hetekig családostul, ezeknek gyermekeivel, kik velünk voltak egy korban,...61 61 Fiáth Ferenc: Életem és élményeim. Budapest, 1878. Tettey Nándor és Társa. Első kötet, 28-29. oldalak A visszaemlékezésben olvasható adatok alapján Fiáth Lázár tizenhét éves volt a hétéves háború kitörésekor, s csupán huszonnégy az azt lezáró párizsi béke idején. A hétéves háború az 1740-1748 között lezajlott osztrák örökösödési háborúban elvesztett Sziléziáért folyt. VI. Károly német-római császár (III. Károlyként magyar király) halála után - a Pragmatica sanctiót (leányági öröklést) el nem ismerő Bajorország, 39
