Pozsonyi József: A jeszeniczei Jankovich család története - Régi magyar családok 10. (Debrecen, 2014)
A jeszeniczei Jankovich család címeres nemeslevele
A jeszeniczei Jankovich család története Jankovics Miklóst n és általa feleségét Raiszusy Zsuzsannát46 , valamint lányát Katalint^ hasonlóképpen fivérét, Jankovics Andrást 13 a közrendű helyzetből és állapotból, amelyben eddig - mint mondják - voltak ... királyi hatalmunk ... által... Magyar Királyságunk és az ahhoz kapcsolt Részek valódi és kétségtelen nemeseinek közösségébe és sorába számiáltatjuk, foglaltatjuk, és jegyeztetjük .. ”, azaz az oklevél szövege szerint nem nemesség és címer megerősítésről van szó, hanem új adományról. 46 Jankovich Miklós feleségének a nevével változatos formában találkozhatunk: Nagy Ivánnál Rajczy, Illéssy - Pettkónál Rayszudi, Siebmacher’s Rayszudy, az 1686-os oklevélben Raiszusy. Az oklevelet 1687. február 13-án Trencsén vármegye közgyűlésén hirdették ki, de ekkor még a nemesség és címerszerzők nem viselték a jeszeniczei előnevet. Valószínű azonban, hogy az oklevél szövege szerinti „közrendű helyzet” - statu & conditione ignobili - valójában az addig már három generáción keresztüli állapotra utal, azaz a praediális, vagyis egyházi nemességet jelenti. Korábbi okfejtéseinkre hivatkozva azonban ismételten állítjuk, hogy az itt említett oklevéllel nemesített II. Miklósn apja, I. Miklós5, Nádasdi Ferenc causarum direktora, ennek testvére, György4, nagyapja - István2 és dédnagyapja - Jánosp az esztergomi érseki szék provisora mindannyian prediális (egyházi) nemesek voltak, akiknek már az ősei is nemesek voltak, de címeres levelük a zivataros időkben vagy elveszett, vagy a család másik ágának, a pribéri és vuchini ág ősének, Györgynek a birtokában maradt. 27
