Pozsonyi József: A jeszeniczei Jankovich család története - Régi magyar családok 10. (Debrecen, 2014)
A jeszeniczei Jankovich család címeres nemeslevele
A jeszeniczei Jankovich család története kétágú veres nyelvvel, hátára emelt farokkal, amint hátsó lábain ágaskodni látszik, bal mancsában babérkoszorút, jobb mancsában pedig zöldellő pálmaágat tartván, a pajzsot pedig egy rostélyos vagy nyitott koronás katonai sisak fedi, rajta kitárt szárnyú hófehér galamb díszít, csőrében királyi diadém, karmában zöldellő ág. A sisak csúcsáról, vagy ormáról pedig az innenső oldalon aranysárga és kék, a túlsón pedig fehér és vörös foszlányok, vagy foszladékok omlanak le, lágyan a pajzsot körülvéve, és azt magát csinosan és finoman ékesítve, úgy, amiként mindezt jelen oklevelünk élén, vagy elején a festő tanult keze által a maga eredeti színeiben és a szemlélők számára világosabban ábrázolva látható. Ugyanazon Jankovics Miklósnak és általa a fent említett személyeknek, valamint örököseiknek és mindkét nembéli összes utódaiknak adattuk és adományoztattuk, sőt adjuk és adományozzuk jelen oklevél ereje által. Engedélyezvén és biztos tudomásunk alapján és határozott lélekkel megengedvén, hogy mostantól fogva a jövőben mindörökkön, fent mondott Magyarországunk és az ahhoz kapcsolt Részek más valódi, régi és kétségtelen nemeseinek szokása szerint használják ezt a címert vagy nemesi díszjelet, és örvendjenek ennek ugyanazon jogok, előjogok és kiváltságok alapján, amelynek alapján mondott Magyarországunk és az ahhoz kapcsolt Részek valódi, régi és kétségtelen nemesei jelenleg is természettől fogva vagy régi szokás szerint címert használnak és címernek örvendenek, és bárhol, harcokban, viadalokban, hadjáratokban, küzdelmekben, lovagi tornákon, párbajokban, és párviadalokban és bármely hadi, vagy nemesi esemény alkalmával, valamint pecséteken, függönyökön, kárpitokon, gyűrűkön, zászlókon, pajzsokon, sátrakon, házakon, sírboltokon és általában bármely helyen és alkalommal a valódi szilárd és kétségtelen nemesség címén - amiként, amint óhajtjuk és akarjuk, hogy minden, bármely helyzetű, állású, állapotú, című, rangú és méltóságú ember hívja, nevezze, tekintse és tisztelje őket - hordják és viseljék és minden időben használják és használhassák azt, éljenek és élhessenek azzal, örvendjenek és örvendhessenek annak, és örököseik és mindkét nembéli összes utódaik is tegyék és tehessék meg ezt. Mely dolog emlékezetére és örökös szilárdsága végett jelen, Magyarország királyaként használt kettős pecsétünk ráfüggesztésének ereje által megerősített örökérvényű oklevelünket adattuk és adományoztattuk ugyanazon Jankovics Miklósnak és általa a fent nevezett személyeknek és a már megszületett és a jövőben Isten áldásával születendő mindkét nembéli összes örökösüknek. Kelt különösképpen és bensőségesen kedvelt hívünk, a tisztelendő atya, Korompay Péter egri püspök, tanácsnok, udvarunk magyarországi kancellárja keze által Bécs városunkban, Ausztriában, augusztus hónap 4. napján, az Űr 1686., római királyságunk 28., magyar és többi királyságunk 31., cseh királyságunknak pedig 30. évében, amikor a Krisztusban főtisztelendő és tisztelendő atyák, Széchényi György az esztergomi metropolia érseke, az említett Korompay Péter, a Bács-Kalocsai érsekség egyházainak betöltetlensége miatt kánonjogilag egri érsek, Borkovics Márton zágrábi fráter, Benkovich Ágost, a nyitrai püspöki szék betöltetlensége miatt váradi fráter, Kolonich Lipót győri, Kada 25
