Pozsonyi József: A jeszeniczei Jankovich család története - Régi magyar családok 10. (Debrecen, 2014)
Jankovich Béla (1865–1939) kultuszminiszter (10. genealógiai tábla)
Régi magyar családok 10. mikor, merről jönnek az oroszok. Tényleges fegyveres akcióban nem vett részt. Valójában elrettentette a látvány a pesti utcákon, hogy mire képesek az emberek, ha a tömeg megindul. A forradalom elvesztése volt élete legnagyobb csalódása. Ez volt az oka, hogy november 22-én nővérével és sógorával vonatra ült, és Győrig utaztak, innen gyalog indultak az osztrák határ felé, és elhagyták Magyarországot. November 23-án, erős fagyban, a chinoinos gyári egyenruhájában - „sötétszürke, ronda posztónadrág és kabát” - zsebében kétszáz forinttal, batyu és csomag nélkül Andaunál lépte át az osztrák határt, és kezdett új életet. Abban az időben 220 000 magyar ember tette ugyanezt. Andauban, közvetlen a magyar határ közelében egy iskolában volt az első menekültállomás, itt több mint egy hetet töltött. Innen a Salzburg melletti Pidingbe szállították, ahol egy héten keresztül hallgatták ki, faggatták sorsa és szándékai felől. Jankovich József203 a kérdésekre mindig azt válaszolta, hogy Németországba szeretne egyetemre menni. Alig egy hét múlva közölték vele, hogy kívánsága teljesülhet, és német egyetemi ösztöndíjat kap. 1957 januárjában a München melletti Pasingba vitték. Ott kellett kivárnia, amíg májusban elkezdődik az egyetemi szemeszter. A várakozás ideje alatt egy München közeli erdőben bajor favágók mellett vállalt munkát, és pár hónap alatt elég jól megtanult németül. A tübingeni egyetemen az első évben tökéletesítette a német nyelvtudását, letette a vizsgákat német történelemből és azokból a tárgyakból, amely szakokat választotta. Az egyetemen havi 150 márka ösztöndíjat kapott, amit a diploma megszerzése után vissza kellett volna fizetni, de ettől a német állam végül eltekintett. Egyetemi hallgató korában is különmunkákat vállalt, például pincérkedett, a szemeszterek közötti szünidőkben a Mercedes gyárban futószalag mellett dolgozott, majd tanulmányai előhaladtával a Bosch gyár laboratóriumában alkalmazták mint kémikust. Különös véletlen volt Jankovich József203 életében, amikor 1960-ban meghívást kapott egy társaságba, ahol bemutatták egy holland hölgynek. Beszélgetésük során kiderült, hogy van Voérst van Lynden asszony és férje az 1934-ben Magyarországon jártak nászúton, és Bugattijuk éppen Margitmajor közelében robbant le. Jankovich József203 szülei és van Voérst van Lyndenék évekig tartó barátsága akkor kezdődött. Báró Sámuel Van Voérst van Lynden úr Gramsbergen holland város polgármestere volt. Hollandia német megszállása alatt a helyi ellenállás parancsnoka volt, az NSB (Nationaal- Socialistische Beweging - a nácik oldalán álló holland szervezet) tagjai elárulták, ezért a nácik 1945 márciusában - egy hónappal a felszabadító kanadai haderő bevonulása előtt - a Hamburg melletti neuengammei koncentrációs táborba hurcolták, ahonnan nem tért vissza. Jankovich József203 1961-ben, a nyári szünetben járt először Hollandiában, és akkor ismerte meg vendéglátójának akkoriban 15 éves leányát - későbbi feleségét - Alexandra-Louisa-Leonora van Voérst van Lyndent. Többszöri látogatást követően az esküvő 1963. január 17-én, Gramsbergben volt. A házasságkötés után feleségével együtt Stuttgartba költöztek, mert a diplomamunkáját ott írta és védte meg. Itt született meg első leányuk, Ilonka208 1963. július 5-én. Jankovich József203 felesége Alexandra van Voérst van Lynden a korai házasság és a gyermekek születése miatt nem járt egyetemre, ezért amikor a gyermekeik már elhagyták a szülői házat, iaratkozott 164
