Pozsonyi József: A jeszeniczei Jankovich család története - Régi magyar családok 10. (Debrecen, 2014)

Jankovich Béla (1865–1939) kultuszminiszter (10. genealógiai tábla)

Régi magyar családok 10. mikor, merről jönnek az oroszok. Tényleges fegyveres akcióban nem vett részt. Va­lójában elrettentette a látvány a pesti utcákon, hogy mire képesek az emberek, ha a tömeg megindul. A forradalom elvesztése volt élete legnagyobb csalódása. Ez volt az oka, hogy november 22-én nővérével és sógorával vonatra ült, és Győrig utaztak, innen gyalog indultak az osztrák határ felé, és elhagyták Magyarországot. November 23-án, erős fagyban, a chinoinos gyári egyenruhájában - „sötétszürke, ronda posztónadrág és kabát” - zsebében kétszáz forinttal, batyu és csomag nélkül Andaunál lépte át az oszt­rák határt, és kezdett új életet. Abban az időben 220 000 magyar ember tette ugyanezt. Andauban, közvetlen a magyar határ közelében egy iskolában volt az első mene­kültállomás, itt több mint egy hetet töltött. Innen a Salzburg melletti Pidingbe szállítot­ták, ahol egy héten keresztül hallgatták ki, faggatták sorsa és szándékai felől. Jankovich József203 a kérdésekre mindig azt válaszolta, hogy Németországba szeretne egyetemre menni. Alig egy hét múlva közölték vele, hogy kívánsága teljesülhet, és német egyetemi ösztöndíjat kap. 1957 januárjában a München melletti Pasingba vitték. Ott kellett ki­várnia, amíg májusban elkezdődik az egyetemi szemeszter. A várakozás ideje alatt egy München közeli erdőben bajor favágók mellett vállalt munkát, és pár hónap alatt elég jól megtanult németül. A tübingeni egyetemen az első évben tökéletesítette a német nyelvtudását, letette a vizsgákat német történelemből és azokból a tárgyakból, amely szakokat választotta. Az egyetemen havi 150 márka ösztöndíjat kapott, amit a diploma megszerzése után vissza kellett volna fizetni, de ettől a német állam végül eltekintett. Egyetemi hallgató korában is különmunkákat vállalt, például pincérkedett, a szemesz­terek közötti szünidőkben a Mercedes gyárban futószalag mellett dolgozott, majd ta­nulmányai előhaladtával a Bosch gyár laboratóriumában alkalmazták mint kémikust. Különös véletlen volt Jankovich József203 életében, amikor 1960-ban meghívást ka­pott egy társaságba, ahol bemutatták egy holland hölgynek. Beszélgetésük során kide­rült, hogy van Voérst van Lynden asszony és férje az 1934-ben Magyarországon jártak nászúton, és Bugattijuk éppen Margitmajor közelében robbant le. Jankovich József203 szülei és van Voérst van Lyndenék évekig tartó barátsága akkor kezdődött. Báró Sá­muel Van Voérst van Lynden úr Gramsbergen holland város polgármestere volt. Hol­landia német megszállása alatt a helyi ellenállás parancsnoka volt, az NSB (Nationaal- Socialistische Beweging - a nácik oldalán álló holland szervezet) tagjai elárulták, ezért a nácik 1945 márciusában - egy hónappal a felszabadító kanadai haderő bevonu­lása előtt - a Hamburg melletti neuengammei koncentrációs táborba hurcolták, ahon­nan nem tért vissza. Jankovich József203 1961-ben, a nyári szünetben járt először Hol­landiában, és akkor ismerte meg vendéglátójának akkoriban 15 éves leányát - későbbi feleségét - Alexandra-Louisa-Leonora van Voérst van Lyndent. Többszöri látogatást követően az esküvő 1963. január 17-én, Gramsbergben volt. A házasságkötés után fe­leségével együtt Stuttgartba költöztek, mert a diplomamunkáját ott írta és védte meg. Itt született meg első leányuk, Ilonka208 1963. július 5-én. Jankovich József203 felesége Alexandra van Voérst van Lynden a korai házasság és a gyermekek születése miatt nem járt egyetemre, ezért amikor a gyermekeik már elhagyták a szülői házat, iaratkozott 164

Next

/
Thumbnails
Contents