Pozsonyi József: A jeszeniczei Jankovich család története - Régi magyar családok 10. (Debrecen, 2014)
Jankovich Béla (1865–1939) kultuszminiszter (10. genealógiai tábla)
A jeszeniczei Jankovich család története Felkai László (1920-2007) a neveléstörténet-tudomány professzora, az MTA doktora írta róla, mint kultuszminiszterről: „hazai neveléstörténelmünk érdemeinél eddig kevesebb figyelmet fordított Jankovich Béla190 négyéves miniszteri tevékenységére, noha egész munkásságát és különösen hozott jogszabályainak számát, koncepciójuk érdemleges minőségét tekintve is megérdemli az eddiginél alaposabb ismertetést. Indokolttá teszi ezt, hogy az évek során rendszerint törvénnyé váló előterjesztéseivel sokszor foglalkoztatta a képviselöházat, és ennek felvázolása kapcsán bepillantást nyerhetünk a kiegyezést követő évtizedek országgyűléseinek törvényalkotó mechanizmusába, az adatok és számok tükrében a dualizmus korabeli oktatásügynek eddig kevésbé publikált részleteibe, jogi vonatkozású hátterébe is”.162 162 Felkai László im: 105. p. 163 Néptanítók Lapja, 1917. június 21. 50. folyam 15. sz. 2. p. 164 Trianon. Szerk.: Zeidler Miklós, Budapest, 2008. 902. p. Jankovich Béla190 a gróf Tisza István vezette második Tisza-kormány 1917. június 15-ei lemondásáig (gróf Zichy János után gróf Apponyi Albert második miniszterségéig), több mint négy évig vezette a tárca munkáját, majd miután 1918-ban országgyűlési mandátumát is elveszítette, visszavonult a közélettől. Egy, a lemondását követő méltatása találóan említi, hogy „forrongó eszmékkel és tárgyszerűen kigondolt tervekkel lépett be a minisztériumba és a következő tapasztalás nyújtotta gazdag okulással távozik onnan”)62 Érdemeinek elismeréséül az uralkodó 1916-ban a Vaskorona Rend I. osztályával, lemondása után a Lipót-rend nagykeresztjével tüntette ki. Tisza István legbizalmasabb barátai közé tartozott, s mert a forradalmak alatt és után nem találta meg a politikai közéletben elvei és céljai megvalósításának lehetőségét visszavonult a közélettől, s inkább tudományos és közgazdasági kérdéseknek szentelte idejét. Előbb tésai, majd 1922-től rácalmási birtokán gazdálkodott. Nem politikai, hanem gazdasági kérdés megoldására törekedett abban a példának írt esetben sem, amit a Trianon című kiadványban közölt Zeidler Miklós: „És Zemplén vármegyében is akadt olyan földbirtokos (gróf Berchtold Kázmér) mint Jankovich Béla190, volt vallás- és közoktatásügyi miniszter Hontban, aki saját külön útját egyengette a határmegállapítás során. Jankovich «magán határmódosítást» kezdeményezett a csehszlovákokkal birtokai egyben tartására?164 Zeidlernek ez a megállapítása egy kissé azért is különös, mert miután idősebb Jankovich Béla168 1921-ben elhunyt, a családi birtokok felosztása során Ilona193, Kégl Dezsőné és Mariann194, gróf Degenfeld-Schonburg Ottóné a budapesti házat kapta, a harmadik leánytestvér, Klára191 és ifjabb Jankovich Béla190 a rácalmási birtokot, és a Hont vármegyében fekvő Tésa környékén fekvő birtok, melynek egy része a trianoni határok miatt Csehszlovák területre esett László192, és nem Béla190 örökölte. Jankovich Béla190 a közélettől való isszavonulása után is megtartotta a budapesti közgazdaságtani katedráját, magántanárként pénz- és hitelelméleti előadásokat tartott, „és bár nem volt hivatásos közgazda, a tudomány magaslatán állva (és a Magyar Közgazdaságtudományi Egylet tagjaként) művelte a közgazdaságtudományt, és amint azt tette 143
