Pozsonyi József: A jeszeniczei Jankovich család története - Régi magyar családok 10. (Debrecen, 2014)
Jankovich VI. Miklós (1772–1846), műgyűjtő és ága (8. genealógiai tábla)
Régi magyar családok 10. Pesten kelt latin nyelvű levelében tudatta 68. kép Jankovich Miklós 138 műgyűjtő (1772-1846), Ehrenreich Sándor Ádám rézmetszete a Magyar Nemzeti Múzeum Történelmi Képcsarnokának gyűjteményében lelt. sz. TKCS 6457a bátyjával, hogy nála járt Ribay cinkotai lelkész, és két régi kéziratot hozott VI. Miklós138 számára, amelyeket azonban nem akart átadni neki, hanem inkább majd újra elhozza a hónap közepe táján, amikor VI. Miklós138 is Pesten lesz. Hatala 16 darab iratot hozott, és egy forintot kért értük. Mivel József141 nem tudott semmit az ügyről, egyelőre csak két húszast adott neki, és kérte bátyját, hogy tudassa, kell-e még fizetnie az iratokért. Tudatta még, hogy 15-e körül lesznek a vizsgái, és, hogy a Duna vízállása igen magas, és még mindig nő. Egy másik levélben VI. Miklós138 sógora - Krisztina139 húgának a férje - Tajnay Antal írta, hogy amikor a Tajnay családot érintő ügyben a Kamaránál járt, a kamarai előadó, Semsey András121 irántuk való 121 Semsey András 1786-tól királyi táblai ülnök, majd a hétszemélyes tábla bírája, 1791-tól kamarai tanácsos, 1797-től Ugocsa vármegye főispánhelyettese, 1803-tól valóságos főispánja, 1807-től pedig Abaújvár vármegye főispánja volt. Lásd: Pozsonyi József: A semsei Semsey család története. Régi magyar családok 1. Debrecen, 2002. 22. p. 122 MNL OL P 1287 A Jankovich család levéltára. T: Vegyes levelek - 5-6. föl. jóindulata sokat nőtt, amikor megtudta, hogy Tajnay Jankovich IV. Miklós26 veje. A levél szerint Semsey és felesége - báró Perényi Anna - is sokat kérdezősködött Jankovichról és üdvözletét küldte neki. Tajnay Antal írta levelében: „Semsey Úr is a régi magyar pénzeknek szeretője és szerzője. Azért értvén, hogy a Miklós138 sógor uram is nagy collectorja az efféle pénzeknek. Általam kéreti ötét, hogy ha némely fölösleg régi monetái volnának, azoknak specificatióját néki megküldené, és szívesen meg fogja a kívánt árat érettük adni”122 A második jelentősebb könyvtár, amelyet Jankovich VI. Miklós138 meg kívánt szerezni, az Kazay Sámuel (1711-1798) debreceni gyógyszerész érem- és műtárgygyűjteménnyel is rendelkező, eladásra kínált bibliotékája volt. A szakértők a teljes könyv- és műgyűjteményt 12 500 ezüstforintra értékelték, de adósságai miatti kényszerhelyzetében Kazay 2500 ezüstforintért hajlandó volt eladni Jankovichnak. A debreceni 110
