Szirmay Gábor: Az ugocsai szirmai Szirmay család története (Régi magyar családok 7. Debrecen, 2007)
Az ugocsai Szirmay család eredete
Összehasonlítva a borsodi Szirmay család okleveleit az ugocsai Szirmayak fellelhető okleveleivel, megállapíthatjuk, hogy mind számukban, mind tartalmukban a borsodi Szirmayak oklevelei sokkal többet segítettek a család eredetének és genealógiájának felderítésében. Főleg a birtokokra és az öröklésre vonatkozó oklevelek nyújtottak nagy segítséget a részletes tartalmukkal. 46 Az ilyen okleveleket mindig a családok „levelesládáiban" őrizték féltő gonddal. 1717 augusztusában a kurucokkal együttműködő tatárok betörtek a radnai hágón, végigrabolták Szatmár, Ugocsa, Bereg és Máramaros megyéket. 47 Fosztogatták, aztán felgyújtották az útjukba eső falvakat, és irgalmatlanul kardra hányták vagy rabszíjra fűzték a lakosságot. Az Ugocsa megyei Batár falu alatt a tatárok tábort ütöttek, és onnan barangolták be a környéket. Sokan az erdőkbe vagy templomokba rejtőztek, magukkal hurcolván az értékesebb javaikat, különösen a „levelesládát", amit abban a korban a nemes ember az életénél is jobban féltett. A tatárok felgyújtották az erdőt, berontottak a templomokba, és kincsre, zsákmányra vágyva fölverték vagy széthasogatták a védelmezett ládákat. Amikor nem találtak azokban egyebet pergamennél és papirosnál, kidobálták, széjjelszórták vagy elégették. 48 Ezért vagyunk most nehezebb helyzetben, mint a borsodi Szirmay család történetének megírásakor. Hasonló nehéz helyzetben volt Szirmay György is az 1700-as évek elején. Ugocsa vármegyéből, Szirmából felmenő ősei már a 16. század végén Szatmár vármegyébe költöztek, szirmai és egyéb ugocsai birtokaikat eladták. György yí nagyapja, István y8 és testvére a 17. század derekán Sátoraljaújhelyen laktak, kétségtelenül nemesi jogokat gyakoroltak, de sorsukat és állapotukat tekintve inkább a polgári rendhez tartoztak. György yí gyermekkorát nagy nélkülözések között töltötte, de az erős akaratú, szorgalmas, tehetséges ifjú olyan sikeresen végezte iskoláit, jogi tanulmányait, hogy egyike lett a környék ismert és keresett „prókátorának". György nem elégedett meg a foglalkozásából szerzett tisztes jövedelemmel, ő vagyonra és gazdagságra vágyott. Vissza akarta szerezni az ősei által eladott ugocsai birtokokat, részt akart szerezni őseinek leányágon „elveszett" örökségeiből. Ennek érdekében kérvényt írt az Udvarhoz, hogy dédapja, György és felesége, Göde Anna szirmai, kökényesdi, batári, sásvári stb. leányági örökségéből „osztályrészét" megkaphassa. III. Károly király Bécsben 1719. október 10-én megbízta Szentiványi János országbírói ítélőmestert az ügy kivizsgálásával. György bajban volt, mert nem voltak birtokában olyan hiteles iratok, oklevelek, melyekkel igényeit alá tudta volna támasztani, ezért az 1719. év végén Ugocsa vármegyébe utazott, felkeres46 Szirmay Gábor : i. m. 32-42. pp. 47 Magyarország történeti kronológiája. Szerk.: Benda Kálmán Budapest, 1982. II. köt. 556. p. 48 Komáromy András: i. m. Turul, 1893. II. 57. p.
