Claude André Donatello - Cseh Géza - Pozsonyi József: A muraszombati, szécsiszigeti és szapári Szapáry család története (Régi magyar családok 6. Debrecen, 2007)
Szapáry Péter legendája
majd ki voltak irtva, majd a székváros védelmére rendelve; hazánkban akadályozatlan tombola; amerre ment, amerre nézett, halál, fogság rabszolgaság jelölte lépteit, szavait, intézkedéseit. Szapáry ősrégi köznemes családból származott, de ajka már gyermekkorában is mindig harcokat zengett, álmai csataképek voltak; nem látott örömet, csak fegyverben; nem remélt naggyá lehetni, csak háborúban; lelke sugalmát követte, polgári kötelme útjára lépett, fegyvert ragadott. Nem volt magyar, kinek keblében az oszmán ellen határozottabb gyűlölet keletkezett volna, mint volt Péteré, tehát nem is volt életében vártabb pillanata, mint melyben a törökkel kelhetett kardra. Péter még ekkor csak sarjadzó ifjú volt, s a villogó fegyver nemcsak hogy nem riasztotta, de sőt buzdította, lelkesítette. Szapáry Péter még húsz éves sem volt, H- kép Szapáry Péter JS (1630-1703) midőn 1650-ben egy rokona csapata- (ismeretlen festő müve) ban harcolt Csákvárnál a török ellen és egy lándzsadöféstől sebet is kapott. A család birtoka Buda közelében volt s mikor atyja halála után annak örökébe lépett, már megkezdődtek a törökkel folytatott határvillongások. Szomszédja és barátja volt neki gróf Batthyány Ádám, akivel szövetségre lépett a törökök ellen. Az ellenség csakhamar megtanulta neveiket rettegni. Különösen sínylette a szomszédság súlyát az Érden állomásozó Hamzsa bég, az érdi török parancsnok, akiről aztán a községet is elnevezték, aki erősen fente a fogát a két jó barátra. Az oszmán csapat már Bécs vívására sietett, Béccsel Ausztriát hitte bírni. Nem kímélt erőt, nem vért, fáradságot, csak a büszke Bécsnek nyakát szeghesse! - Az oszmán megszámolhatatlan csapatokkal sietett Bécs alá, az osztrák kormány is megtett mindent annak megvédésére; hívei, kegyencei, felszólítottai, hadai kész elszántsággal léptek érette síkra; az oszmán vakon rohant előre, s a székváros védői csúfosan visszanyomattak. A védők között állt harcosaival Szapáry is, és szintén visszaűzetett. Elkeseredett, de el nem csüggedt; sőt bosszúra gyúlt, s annál elszántabban várta az alkalmat. - Szégyenpír futotta el arcát, fegyveréhez kapott,
