Claude André Donatello - Cseh Géza - Pozsonyi József: A muraszombati, szécsiszigeti és szapári Szapáry család története (Régi magyar családok 6. Debrecen, 2007)

Az ifjabb grófi ág

59. kép Szapáry János 37 Sopron vármegyei örökös főispáni kinevezése (II. József 1789.) (pergamen, a család tulajdonában, letétbe helyezve Pannonhalmán a Bencés levéltárban) Szapáry János

35 volt a Mária Terézia 1779. április 23-án kelt diplomájával Horvátországból kiszakított és szabad kereskedelmi várossá nyilvánított Fiume harmadik kormányzója 1788 és 1791 között.

138 Házasságukból két gyermek született: Pál

52 gróf, született 1753-ban, meghalt 1825. február 2-án Pozsonyban, 1776. december 17-én császári királyi kamarás, valóságos belső titkos tanácsos, az 1791. évi országgyűlésen a 67. törvénycikk szerint az országos sérelmek vizsgálására küldött választmány tagja volt. Árva megye főispánja lett 1796-tól. Az ősi birtok örököseként az 1740-es években kezdte újratelepíteni Szápárt. Elsősorban felvidéki szlovákokat (tótokat) telepített Trencsén vármegyéből. A szomszédos Jásd földesura, gróf Zichy István anyagi támogatásával, de egyharmad részt a szápáriak pénzéből épült Jásd temploma, hogy ők is oda járhassanak istentiszteletre. A szápáriak 1784. Szent János havának 7. napján kelt kérvényükben azonban már káplánt kértek a veszprémi püspöktől azon a cí138 A Szapáry családból még hárman töltötték be a kormányzói posztot. Lásd a III. számú függeléket a fiumei kormányzóságról.