Claude André Donatello - Cseh Géza - Pozsonyi József: A muraszombati, szécsiszigeti és szapári Szapáry család története (Régi magyar családok 6. Debrecen, 2007)
Győr vármegye nemesei között
7. kép Vágbeszterce csak 1602-ben újraszerveződő közigazgatás írásos dokumentációi is elkallódtak, s csak 1607 áprilisától maradtak meg napjainkig a jegyzőkönyvek. Éppen emiatt, s mert más írott forrás sem áll rendelkezésünkre, több mint egy évtizeden keresztül nehéz követni a Szapáry család sorsát. Szapáryakkal kapcsolatos adattal a Győr vármegyei nemesi közgyűlési jegyzőkönyvekben ismételten először csak az 1611. augusztusi közgyűlésre vonatkozó bejegyzésben találkozhatunk. Szapáry István 5 az 1593-ban meginduló török támadások elől Felső-Magyarországra, Trencsén vármegyébe húzódott vissza Lednicze (ma Lednica, Szlovákiában) várába, ahol a börtönök felügyeletét látta el. Lednicze várát és a környéken több birtokot 1601-ben Dobó Ferenc vette meg, és a rákövetkező évben iktatták birtokba. A birtokba iktatásról szóló oklevél báró Skrbenszky Fülöp Rovnai levéltárában maradt fenn (legalábbis 1887-ig, hogy ma hol található, nem kutattuk), s ebben találjuk az egyetlen adatot, amely Szapáry István 5 itteni dolgaira utal. Az oklevél - az 1611es ledniczei statutio - leírja a Dobó Ferenc által megvásárolt birtokok beiktatása során tett kifogásokat és tiltakozásokat. Ebben olvasható: „Ugyanaz nap (1602. február 13-án) „szapári Czapary" István ledniczei porkoláb Dolmányon levő szabados házát illetőleg, melyet neki Telekessy István hű szolgálataiért adott, protestált."* 7 A 16. és 17. század fordulóján tehát biztos, hogy Szapáry István 5 még itt, vagy Ledniczében a várban, vagy a pár kilométer távolságra lévő Dolmányban lakott. Valószínű azonban, hogy a ledniczei porkolábkodás mellett az úgynevezett hosszú háborúban vagy más néven tizenöt éves háborúban is (1591-1606), Győr eleste (1594) után jelentősebb szerepet vállalt. Ezt nemcsak az 1611 után felfelé ívelő közéleti karrierje, hanem a II. Ferdinánd által 1620. július 6-án Bécsben kelt, Szapáry Istvánnak,, adományozott címeres levél szövege is bizonyítja. 38 (Quod ipsum, in te quidem STEPHANE SZAPÁRI, postulantibus id ita meritis tuis, libenter et benigne facimus ac elargimur, praesertim cum exfidedigno testimonio intelligamus, te ex nobiliprosapia, Usqueprogenitoribus ortum, qui Principibus, Regibusque suis, antecessoribus videlicet nostris, ac etiam patriae, utiles et chari 37 Báró Skrbenszky Fülöp rovnai levéltárából. In.: Történelmi Tár 1887. évfolyam. (Kiadja a Magyar Történelmi Társulat közvetítése mellett a Magyar Tudományos Akadémia Történelmi Bizottsága.) 257.p. 38 Szapáry István címeres levele a Magyar Nemzeti Múzeum történeti gyűjteményében, ltsz.: Udgy. 1972.5.
