Claude André Donatello - Cseh Géza - Pozsonyi József: A muraszombati, szécsiszigeti és szapári Szapáry család története (Régi magyar családok 6. Debrecen, 2007)
Szápár falu, a családnévadó ősi birtok és a család feltűnése
Az is bizonytalan, hogy a falu mekkora hányadának voltak ebben az időben a Szapáryak a birtokosai. Mindenesetre 1488-ban nem a Szapáryak, hanem Nagy Imre itteni jobbágyai fizettek egy forint adót. 10 A törökök 1543-ban kezdték hódoltatni a dunántúli végvárakat. Szolimán szultán rabló, martalóc csapatai (mintegy 8 ezer tatár) végigpusztították Veszprém és Győr vármegyét, valamint a szomszédos vármegyéket. Amikor Székesfehérvár a kezükre került, egészen Palotáig jutottak, majd útjukban mindent elpusztítva, elérték Szápárt. A birtok egyetlen örököse, a fiatal Zapar (Zapari) György, elmenekült a Győr vármegyei Asszonyfára, sorsára hagyva ezzel a kastélyt és a falut. A törökök így minden ellenállás nélkül hatalmukba keríthették azokat. Szápárral együtt pedig a környéken a többi falu, Jásd, Csetény, Súr és Bakonynána is török kézre kerültek. Veszprém városának első török hódolása idején, 1552-ben Szápár már romokban, a falu és a kastély egyaránt teljesen elhagyatott volt. Több évtizeden keresztül ezután az oklevelek meg sem említették a nevét. Csak a 16. század végén, a 17. század elején telepedett meg néhány gyökértelen család a romok között. A vidék azonban - azt lehet mondani - folyamatosan pusztító harcok színtere volt. A Székesfehérvárnál jóval közelebb fekvő Veszprém várát háromszor tartotta a török hosszabb ideig uralma alatt. Először 1552 és 1557 között, majd 1564-től 1566ig, végül 1563-1598 között, de súlyos harcok folytak a városért 1600-ban, és később is többször. A 16. évszázad második fele volt a vidék számára a legnehezebb időszak az állandó harcok miatt, Szápár „desertum praedium" puszta birtok státusra jutott. A Szapáry család a Győr vármegyei Asszonyfán telepedett le, a távolabbi cseszneki és a Szent-Márton-hegyi erődök védelme alatt. 1582-ben István s , Zapari György, fia a bacsai predikátumot viselte, később az alsoki előnevet vette fel, ez valószínűsíti, hogy már nem tulajdonított nagyobb jelentőséget a teljesen elpusztult Szápárnak. 1593-ban Szápár vidéke újabb csapást szenvedett Szinan pasa hadjárata alkalmával, a falu néhány új lakóját is elűzték felgyújtott házaikból. A törökök elérték a Rábát, a Szapáry család pedig mindenét elvesztette. Az események következtében Zapari (Szapáry) István s a felső-magyarországi Trencsén vármegyébe menekült, ahol a lednicei várban levő börtön felügyelője lett. Egy 1602 februárjában keletkezett okmányban Szapári Csapary Istvám néven említik; a 16. század eleje óta ez az első eset, hogy a család egy tagja ismét ezt a predikátumot használta, s a tény azt is jelenthetné, hogy talán jobb híreket kapott a családi fészek helyzetéről. Valószínűleg ezért nem akarta édesanyja előnevét használni. 10 Csánki im.: 251. p.
